Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Tartozások csökkentése, mint válságjogi követelmény? [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1934. évi november hó 24. napján tartott ülésén]

68 örökhagyótól származó vagyontárgyakban (a peres esetekben legtöbbször: ingatlanban) bírván: ezen a téren hamarosan érezhetővé vált a fedezeti vagyonoknak a halálesettől vagy pláne az azt megelőző ajándékozási időponttól beálló olyfokú áresése, illetve elértéktelenedése, amely mellett részben nehézzé, részben talán lehetetlenné is lesz azokból megfizetni a kötelesrészi tartozásnak a halálesetkor számszerűleg megrögződött pénzösszegét. A Kúria I, tanácsa, miután egy ideig visszatartotta és többoldalú megítélés érdekében gyűjtötte az idevágó eseteket, érdemben — mint már említettem — 1932 november 15-én arra az álláspontra/ helyezkedett, hogy a megoldást a kötelesrész pénzösszegének méltányos mérséklésében kell találni. Azóta a tanács állandóan így ítél, ezt a jogelvet már 1933 januárjában ,,a Kúria újabb gyakorlatáénak minősítette.17 Máig vagy egy tucatra rugó ilyirányú határozat van közzétéve,18 s meghozva nyilván még sokkal több. Csak formai variáns az, amikor a kötelesrész összege számszerűleg nem nyer előbb az elajándékozáskori vagyonérték alapján rögzítést és nem szenved azután kifejezetten redukciót, hanem (mivel az annakidejéni érték ma már megnyugtatólag nem állapítható meg) mindjárt csak a vagyontárgyak mai értéke nyer megállapítást és vétetik a kiszámítás alapjául, úgy hogy a számszerű mérséklés külön szüksége elesik.19 Szintúgy csak formai variáns, de érdemileg azonos módozat az is, ha a koronaromlás idejében volt elajándékozáskori érték megállapítást nyer, de aztán — épp az ingatlan értékcsökkenésére tekintettel •— nem egészben, hanem csak mérsékelten valorizáltatik s ezzel a kötelesrész mindjárt csak mérsékelt alapon áll elő.20 — Az I. tanácsnak 17 I. 5748/1930., 1933. I. 26., MD. 1933. 36. 18 A fenti 11. és 17. jegyzetben jelzetteken kívül; I. 1022/1931.. 1933.I. 20., MD. 1933. 78. = Já. 1933. 78. 1. lent; I. 5756/1930. 1933. II. 2 1.: JH. 1933. 299.; I. 3531/1932.. 1933. VI. 9., MT. 1933. 77.: I. 1208/1932,, 1933. IX. 5., MT. 1933. 88. (ez esetben ingók is voltak az elaiándékoz >tt vagyonban); I. 3389/1933., 1934. III. 23.. MD. 1933 92. = JH. 1933. 322.; I. 4435/1932? 1932. XII. 21., Ügyv. Lapja jogesetek, 1933. 1 sz. 1. lapon; I. 848/1932., mikor? említi ifj. Nagy D., PJ. 1934. 140. lapon. — V. ö. még a köv. 19. és 20. jegyzetben jelzetteket. 19 I. 3521/1930., 1932. XI. 17., MD. 1933. 37. 1921-beli ajándékozás volt. Iígy természetesen meg van haladva az 1921-es koronaérték valorizálásának o. kérdése is) 20 I. 1497/1932., 1933. IX. 13., MD. 1933. 139. A II -fok az 1922-beli a jándékozáskori koronaösszeget teljesen valorizálta s a kötelesrészt ígv állapította meg. A Kúria leszállította. — Teljesen egyre megy. azt mondjuk e. Hogy a kötelesrész alapját redukálták..., vagy azt, hogy magát a kötelesrésznek az összegét . — Arról, hogy részvalorizáció és devalorizáció lényegében egyek: alább. — Fölösleges lenne ezúttal külön kitérni arra az évtizedes kontroverziára és ingadozásra, hogy figyelembejön-e az átértékelés mérve körül a fedezetet vagy (pl. eladásnál) az ellenértéket tevő ingatlan áralakulása, vagy sem.