Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

28 a jelenlegi viszonyoknak megfelelő rendezés állott be, addig az ugyanezeknek az alkalmazottaknak távozásakor megnyíló nyugdíjakat még mindig az arányszám szerinti leszállításnak kell alávetni. Az arany megnyitó mérleg elkészítése óta minden vállalatnak módjában állott nyugdíjalapját refundálni és a nyugellátást olyan új alapra fektetni, amely teljesítőképességének és a tényleges alkalmazottak részére nyújtott fizetéseknek megfelel. Az 1928:XL. tc. az 500 pengőnél kisebb havi fizetésű alkalmazottak öregségi és rokkantsági biztosítási kötelezettségét megállapítván, a vállalatoknak módot is nyújtott arra, hogy vagyoni erejükhöz képest maguk vagy más vállalatokkal együtt elismert vállalati nyugdíjpénztárt létesítsenek, s a nyugellátás kérdését ennek keretében oldják meg. De módot nyújtott arra is, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztár előfeltételeinek hiányában a nyugdíj ügyét nyugdíjkiegészítő pénztár alakjában újonnan rendezzék. Nem volna helyes, hogy azok a vállalatok, amelyek mellőzték a nyugdíjrendezésnek ezt a méltányos és emberséges módját, a gazdasági életnek más alapokra fektetése után is továbbra élvezzék azt a kettős kedvezményt, hogy a nyugdíjat egy részt az 1914-re visszavetített fiktív illetmények alapján számíthassák, másrészt még a ma nyugdíjba lépő alkalmazottaiknak is az arányszám szerint csökkentett mértékben fizethessék. Hallom az ellenvetést, hogy a vállalatok mai súlyos gazdasági helyzetükben nem birnák el nyugdíjterheik szaporítását akkor, amikor a T. alapján joggal hihették, hogy a nyugdíj kérdése már nyugvópontra jutott és amikor már nyugdíj terheik nagyságával végleg számot vetettek. Én sem húnyok szemet a válságos gazdasági helyzet előtt. De kétlem azt, hogy a nyugdíjjárulékoknak a biztosítás technikai mérleg alapján történő szabályozásával nem lehetne-e a nyugdíjalapokat erősebb bázisra fektetni és új nyugdíjszabályzat létesítésével emberségesebb nyugdíjakat nyújtva, az arányszám elavult intézményét kiküszöbölni. A vállalatok a tényleges alkalmazottak fizetését is csökkentik. Ezzel kapcsolatban mindig módjuk van a nyugdíjterhük mérséklésére is. Amely vállalat pedig nem képes a nyugdíjat a fizetéseknek megfelelő arányban fizetni, kimondhatja, hogy a törzsfizetésnek csak bizonyos százaléka erejéig biztosít nyugdíjat. Ez a százalék pedig mindenesetre több lesz, mint a 30 százalékos minimális arányszám. A mai jogi helyzet szerint szerint ez csak a vállalatok elhatározásától függ. De jogszabállyal kellene kötelezni az eddig is nyugdíjalappal vagy intézettel és nyugdíjszabályzattal bíró vállalatokat, hogy akár elismert vállalati nyugdíjpénztár létesítésével, akár nyűg-