Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - Büntető perorvoslati rendszerünk revisiójához. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1935. évi február hó 23. napján tartott ülésén]

155 fokú perorvoslntotengedünk a leieknek, ez esetben illoyalis lenne ezen egyetlen fellebbviteli igénybevételét is nehezíteni, illetőleg a mai túlrigoroz.us bejelentési szabályokat fenntartani Az angol jognak az a drastikus és antidemokratikus szabálya pedig, hogy a feleket a perköltségek előlegezésére kötelezéssel riasszuk el a perorvoslat igénybevételétől, nálunk aligha találna pártolókra. De különben nincs is okunk félni a perorvoslatok megszaporodásától, hiszen már maga az ügyvédi kényszer a perorvoslat igénybevételénél'és a képviseletnél, bizonyos fokú visszaszorítást hoz magával, az elintézés szempontjából pedig ha a kir. ítélőtáblákat felszabadítjuk a törvényszéki ügyek felülvizsgálatától, a járásbírósági ítéletek elleni semmiségi panaszok semmiesetre sem fognak elbírhatatlan terhet jelenteni. A kir. Kúrián pedig az ülésen kívüli és a tanácsülési elintézés már a Te. üdvös reformjai alapján is szemmellátható munkaköhnyítést eredményezett. A l>p. 384. és 385. §-ainak a kihagyásával megszüntethetnök a részleges jogerő rendszerének mai kirívó szögletességeit is. ismeretes, hogy a kir. Kúria még ma sem tudott teljesen egyöntetű álláspontra helyezkedni abban a kérdésben, hogy a 385. §. 1. pontja alapján bejelentett fellebbezés esetén a másodfokú ítélet ellen csupán a minősítés vagy a büntetés tekintetében bejelentett semmiségi panasz miképen bíráltassék el. Az első tanács ahhoz az elméletileg helyes felfogáshoz tartja magát, hogy ha a fél a bűnösség miatt élt fellebbezéssel, ezzel az egész ítéletet minden vonatkozásában megtámadta, tehát ha most már a másodfokú ítéletnek a bűnösség kérdésében hozott döntését tudomásul veszi és csak a minősítés vagy a büntetés kérdésében él semmiségi panasszal, ezt a panaszt érdemben felülbírálja fs ha alaptalannak találja, elutasítja), mert a bűnösség miatti fellebbezésben mint maximális kérelemben benne volt a minősítés és a büntetés leszállítás iránti kérelem is. A második és a harmadik tanács ellenben erészben is szigorúan ragaszkodik a Bp. 387. §-ának a betű szerinti értelméhez, vagyis ha a minősítés vagy a büntetés kérdésében a fél kifejezetten nem élt fellebbezéssel, csak a bűnösség miatt, ez esetben a másodfokú marasztaló ítélet ellen csupán a minősítés vagy a büntetés kérdésében bejelentett semmiségi panaszt érdemben felül sem vizsgálja, hanem mint törvényben kizártat visszautasítja. A vádlott szempontjából ennek az eltérő megítélésének nagyobb gyakorlati jelentősége nincs, mert ha a minősítés vagy a büntetés kérdésében a másodfokú ítélet a vádlottra sérelmesnek látszik, a második és harmadik tanács is a 385. §. második bek. értelmében hivatalból figyelembe veszi a második fórum tévedését és helyreigazítja azt, de már a vád szempontjából ezt nem