Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)
1935 / 9. szám - Ünnepi beszéd a Corpus Juris Hungarici első kiadásának 350-ik évfordulóján. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet 1934. évi december hó 15-iki évi rendes közgyűlésén]
söbb részében, a törvényeknél — elszakítani a valláserkölcsi vendtől. A kereszténység megalapítása és a magyar állam élete együtt kezdődik. Vallás, erkölcs és jog mind egy világból szakad. Nincs nagyobb tévedés, mint az, amely a törvényeket, a jognak parancsait teljesen el akarja választani édes testvéritől: a vallásnak és erkölcsnek parancsaitól. Nem érti a jogot, a jognak lényegét az, aki egészen más szemmel nézi annak eredetét és a törvények kritikájában szem elől téveszti az összefüggést, amely kezdettől fogva fennáll, sohasem szűnt meg és nem szünhetik meg sóba a valláserkölcsi rend és a jogi rend között. A magyar törvények majd ezeréves sorozata visszatükrözteti az egész nemzet történetét, életének minden viszontagságával, nyomorúságával, tragikus sorsfordulataival és szenvedéseivel. Hü tükre mindannak, ami történt. A magyar történetírás és különösen a magyar kultúrtörténet kezdettől fogva megfelelő módon emelte ki a Corpus Juris Hungarici jelentőségét, kellőleg méltányolva és értékesítve a magyar intézmény-világot. A magyar jogfejlődésnek a nemzet történelmében a megfelelő helyet mindenkor biztosította. Természetes, hogy a magyar törvényhozás története a különböző korokban és korszakokban különböző oldalról mutatja a törvényt. Az Árpád-kori decretum regis (a király végzeménye), a rendiség korabeli decretum regni (az ország végzeménye) az egymásután következő alkotmány történeti korszakok kifejezései. A középkori törvény — nemcsak nálunk, de mindenütt — nem jelentette azt a jogi parancsot, amely minden tekintetben érvényesült is volna az életben. Sokszor csak a létrehozó hatalom törekvéseinek, irányainak, óhajtásainak megnyilvánulása. Nem ismeri a középkor világát az, aki szemrehányást tes;? a középkori magyar törvényhozásnak, — akár királyinak, akár rendinek — hogy az élettel szemben igen sokszor tehetetlen maradt, hogy a szinte unos-untalan ismétlődő törvény jogparancsai írott malasztok maradtak. Hiszen ez mindenütt így volt. A jog még legfelsőbb formájában is az emberi és társadalmi élet gyarlóságainál fogva éppen úgy nem tud sohasem teljesen érvényesülni, mint ahogyan nem érvényesül teljes mértékben az erkölcsnek a vallás által előírt parancsa sem. A magyar törvények tárából bőségesen lehet idézni törvé nyéket, amelyek egy osztálynak, egy rendnek, egy hatalmi csoportnak, egy királynak az egyoldalú törekvéseit jelenlik; bősé gesen lehet rámutatni — éppen úgy az egyes királyoknál, mint a
