Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - A kártérítés a magánjogi törvénykönyv javaslatában. [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1933. évi okt. hó 14. napján tartott ülésén]

A KÁRTÉRÍTÉS A MAGÁNJOGI TÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATÁBAN Irta és a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1933. évi okt. hó 14. napján tartott ülésén előadta BÁLÁS P, ELEMÉR 1. Jheringnek azt a tételét, hogy a büntetés története a büntetésnek fokozatos elhalása (Verni. Schriften, 158. 1.), meglehetősen megrendítette az idő folyása. De bármint áll is a dolog, az bizonyos, hogy a büntetés egyeduralma megszűnt, egyfelől & biztonsági rendszabályok, másfelől a kártérítés jelentőségének emelkedésével a bűncselekménnyel kapcsolatban. Exner lipcsei professzor a Schweizerische Zeitsohrift für Strafreciht-nek Stooss tiszteletére kiadott 43. évfolyamában („Für den Verletzten!" cím alatt) felhívja a ifigyeimet a büntetőjogi reformtörekvések egyoldalúságára, ami abból ered, hogy alig gondolnak arra', akit a bűncselekmény megsértett. A reformjavaslatok igyekszenek ugyan tekintettel lenni a sértett érdekére, azonban ezt nem a maga helyén teszik, vagyis nem a kártérítésnek, hanem a büntetésnek szabályozásánál. Pedig iái sértettnek sokat emlegetett me^torlási szükséglete — Exner szerint — jórészt nem egyéb, mint jóvátételi szükséglet, különösen vagyon elleni bűncselekmények eseteiben, amikor a kár megtérítése után igen gyakran visszavonják a büntető feljelentést. De élet vagy testi épség ellen irányult bűn cselekmény esetében is gyakran kielégül a megtorlási vágy, vagy legalább is enyhül, ha az állam sikeresen törekszik arra. hogy biztosítsa a kárnak lehető jóvátételét. Ha ez sikerül a törvényhozóniaik, akkor nem kell engedményeket tennie a sértett javára a büntetés követelésének kérdésében, ami nem is célja a bűnvádi eljárásinak. Exner tanulmányában azt a kérdési fejtegeti, mit lehet a büntető igazságszolgáltatás a bűncselekm. nnyel okozott kár jóvátétele irányában. Fejtegetéseinek az a része, mely a kártérítési igénynek a büntetőperben való megállapítását követeli, bennünket kevésbbé érdekel, mert a magyar Bp. általános intézménnyé tette az adheziionális pert. Fontosabb az, amit Exner arról mond, milyen kedvezményeket és könnyítéseket lehet a tettesnek nyújtani azzal a feltétellel, hogy tegyen meg mindent a kár megtérítésere. E mellett a végrehajtási jog terén is kíván újításokat a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igények tekintetében. Az előbbi irányban már a büntetési szabályok is értékesek egyes javaslatok szerint, amelyek a kár megtérítését kifejezetten enyhítő körülménynek tekintik. Más ilyen intézkedés a büntetés feltételes fel-