Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - Szászy Béla. [A Magyar Jogászegylet 1932. május 19-i ülésén elhangzott emlékbeszéd]

1 művészeké, ihletett .és névtelen, amely csak a jól végzett kötelesség tudatában bír»ja jutáknál. Az igazságügyiminisztérium régtől fogva egész iskoláját fejlesztette ki a tudós törvényszerkesztőknek. Ennek a nagy hivatali iskolának mintegy betetőzőjeként tűnik fel Szászy Béla. — Benne egyesült közvetlen elődeinek minden jelessége: Vavrik Béla átfogó tudása, Lányi Bertalan szívós szervező energiája, Tőry Gusztáv precizitása. De Szászy új egyéni vonást Vitt be a kodif'ikációba, aiz alakítás és kifejezés művészetét, a szöveg magyaros zamatát, lendületét és kifejező erejét. Meggyőződése volt, hogy minden gondolatnak egyetlen kifejezésmód felel meg, amely a legtökéletesebben fejezi ki tartalmát, és szövegeit addig forgatta, csiszolta, amíg erre az egyetlen fordulatra ráakadt. A törviányszerkesztés nehéz munkájának az egyetemes jogi tudás mellett az alaki tókészsóg egyik legfontosabb kelléke. A törvény szövegezése nem mellékes, külsőleges teohnikalitás. Ne feledjük, hioigy az írott jognak éppen az adja meg a jellegét, hogy szövegként kötelez: forrnia dat esse rei. Nem elég, hogy a törvényhozó maga tudja, mit akar; meg is kell értetnie /akaratát azokkal, akikhez szól. Törvénnyé csak az válik, amit a szöveg kifejezésre juttat. Ezért olyan végtelenül fontos, hogy a szöveg híven, plasztikusan, félreérthetetlenül adja vissza a törvényhozó gondolatát. A mellett a törvényhozó ú. n. akarata többnyire csak általános célkitűzés, irányjelzés. A törvény szövegezőjére vár az a (kényes feladat, hogy az új parancsot akként helyezze bele a jogrendszernek bonyolult organizmusába, Ihogy ott semmi zavart ne okozzon, ellentmondásokra ne vezessen, hanem harmonikusan illeszkedjék bele iaiz egymást keresztező számtalan jogszabály szövevényébe. A törvényszerkesztő olyan, mint a sebész, akinek jól kell ismernie az emberi szervezet anatómiáját, hogy nemes szerveket ne sértsen, idegeket át ne vágjon. A lökéletes szövegezés nagy törvényihozói fontosságának helyes felismerése és gyakorlati érvényesítése Szászy Béla hosszú kodifikátori működésének kimagasló érdeme. Három évtizedet töltött Szászy Béla a törvényszerkesztés szolgálatálban, folytonos búvárkodással készülve nagyobb szabású kodifikátori feladataira. Közben előszeretettel lapozgatta egyházjogi íróit, Arany Jánossal várva „a független nyugalmat, melyben a dal megfoganhat"; de az egymást folyton váltogató hivatali feladatok nem engedtek neki időt hosszabb lélekzetű írói munkásságra. Egész sor értékes tanulmányt írt, de ezek úgyszólván melléktermékei, különvált gyöngyszemei hivatali munkájának. Ilyen különösen az alapítványok kormányhatósági jóváhagyásáról szóló mélyjárású essay (a Jogtud. Közi. 50. éves jubileumi kötetében, 1912.), (mely az alapítványi közjog és magánjog határait vonja meg; ,ai korlátolt magánjogi beszámíthatóság-