Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 8. szám - A Nemzetközi Jogi Egyesület XXXVIII. konferenciája. [Budapest, 1934. szeptember 6-10.]

467 erkölcsi kötelezettséget vállaltak a béke fenntartására. Ezen béke legfontosabb biztosítékának má,r ia békeszerződésekben és a népszövetségi Egyességokmányban is a leszerelést tartották. A leszerelés megvalósulása azonban a jóindulat kérdése és Lukács György annak a reményének adott kifejezést, hogy az a szellem, amely a Kellogg-Egyezm. n vl léLrehozta és* amely amellett Magyarországot is arra indította, hogy a Nemzetközi Állandó Bírósá,g kötelező igénybevételének záradékát minden feltété] és minden kikötés nélkül elfogadja és aláírja, a többi államot is hasonló lépésre fogja birni. Az általános vitának igen jelentősi részét foglalták le azután azok a felszólalások, amelyek o.z államközi viszályok békés megoldásának a Kellogg-Egyezmény által kötelezően előírt lehetőiégét kívánták kiépíteni és ezzel a bizottsági javaslatnak előbb említett kirívó hiányosságát igyekeztek kiegészíteni. így a svéd Hamrmrskjöld, a hágai Allamdó Nemzetkivi Bíróság főtitkára, felszólalásában a megoldandó probléma magvát abban látta, hogy az Egyezmény nem biztosít kellő megoldási módot a háborús viszály kiküszöbölésére, hanem ebben az iránybln csupán jámbor óhajtást fejez ki. Az egyetlen megoldási lehetőség, szerinte az, hogy a háborús veszélyt magáiban rejtő viszály esetén a döntést pártatlan tagokból álló Bizottságra bíznák. Ezen sorok írója, aki az általános vita során a második magyar felszólaló volt, felszólalásában a Briand-Kellogg-Egyezmény igazi jelentőségét szintén abban látta, hogy kötelezővé tett olyan intézkedéseket, amelyek a háborút meggátolják, illetve a háborúra vezető államközii viszályok békés elintézését lehetővéi teszik. Szerinte az Egyezmény második cikkelye a ,,csupán békés eszközük" kifejezéssel arra utal, hogy ez a kötelezettség feltétlen. Az Egyezmény rendelkezései azonban szűkszavúak és nem derül ki belőlük, hogy milyenek lesznek, vagy milyenek legyenek ezek a békés eszközök. A felszólaló szerint először avval kell tisztában lennünk, hogy mely vitás esetekből keletkezhet háború. Ebből a szempontból az államközi vitákat két csoportra osztotta, még pedig jog- és érdekvitákra. Bár ezek közül majdnem mindig az érdekvitákból ered a háború, mégis a nemzetközi társadalom nem ezeknek, hanem a jogi vitáknak eldöntésére tervezett nagy költséggel és nagy szervezettel működő intézményeket; a háborúra vezető vitális kérdések megoldásában ellenben úgyszólván tehetetlen. Pedig a felszólaló szerint az államközi jogélet klasszikus korszaka példát adott arra, hogy a döntőbíráskodást nemcsak jogi, hanem vitális kérdésekre is igénybe lehet venni. Ebben az irányban kellene, szerinte a Kellogg-Egyezmény rendszerét most is tovább kiépíteni. A vitális kérdéseknek megoldására ma érvényben levő ú. n. népszövetségi „tanácsi vizsgálat" erre a célra alkalmatlannak bizonyult, a nem ratifikált genfi jegyzőkönyvnek rendelkezései pedig túl bonyolultak ahhoz, hogy alkalmazásuk eredményre vezessen. Ezért a BriaindKellogg-Egyezmény kereteim, belül az érdekviták eldöntésére hivatott pártatlan és önálló döntő bíróságok szervezését kellene lehetővé fenni és 30*