Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 4. szám - A társadalomgazdaság és a magyar közjog átalakulása. [Előadás a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási jogi szakosztályának 1932. december hó 10. napján tartott ülésén]

493 álló állam a tömegek, a legalsó dolgozó osztályok érdekeit is gondoskodása tárgyává leszi, ami intézményekben nyer megvalósulást. Ezáltal a nemzet erői felfokoztatnaik, a társadalom és az állam rendje szilárd, s/éles alapzatot kap. A magyar szolidan/amis alapja az, ihogy a magyar államihoz való tartozás egy 6s ugyanazon sorsközösséget jelent, egy és ugyanazon nyelvi, kulturális-, jogi, politikai és gazdasági közösséget is. A gazdasági s/olidarizmus azt jelenti, hogy a termelés nemzeti szampontköl a maga egészéhen egységes és eéljai az egyének és a nemzet jólétéhen összegeződnek. Magyarország már bőbb íziben volt oly nagy elhatározások előtt, amikor a társadalmat és az államot át kellett alakítani a nemzet megmaradása érdekében. Egyik legrégibb ilyen változás volt maga a népvándorlás és a honfoglalás. Majd a kereszténység behozatala. Ujabb nagy átalakulás volt a jobbágyság felszabadítása, a kiváltságos rendelk jogainak megszüntetése. Fel kell ismernünk, hogy az ország most új nagy átalakulás előtt áll. Re kell vennünk a gazdaság, azzal kapcsolatban a pofítkai jogok és kultúra sáncain belül a legalsóbb néposztályokat és különösen a mezőgazdasági munkásságot is, hogy azzal megerősítsük nemzetünket és továbbra is fenntartsuk polgári társadalmunk alappilléreit. Emlékezzünk felsőbüki Nagy Pál képviselő szavaira, amelyeket az 1807-iki országgyűlésen mondott: ,,Vegyük az> alkotmány sáncaiba az egész német és erősítsük ezzel nemzetünket!" Mi tette az Amerikai Egyesült Államokat naggyá? Nem egyedül az általános titkos választójog, hanem a magas munkabérek, a tehetségek szabad érvényesülése, a tömegek kulturális gondozása. Az elkerülhetetlen változásokkal szemben bizonyára az uralkodó osztájyok ellenállani akarnak. így volt ez mindig. Az osztályérdeket öntudatlanul összetévesztik a közérdekkel. Pedig ma nincs más kiút, mint az uralkodóosztályok saját érdekében gyakorolt altruizmusa. Széchenyi István gróf munkásságát, amellyel a rendi intézmények romjain a szabad és független Magyarország felépítésén fáradozott, az országra nézve vészthozónak hirdették. A nemesség előjogának, az adómentességnek megszüntetését célzó mozgalmakban is az alkotmány, a haza érdeke elleni merényletet láttak. Eszerint a termelés tényezői: a munka, a föld és a tőke! ahelyett hogy egymást elnyomni akaró osztályharcot folytatnak, ismerjék fel érdekközösségüket is, a nemzetegység boldogulását. Miként a Szent Korona magában egyesíti a nemzettagokat és a királyt, úgy a magyar szolidarizimus felölel minden magyar állampolgárt tekintet nélkül gazdasági és társadalmi helyzetére, fajra és felekezetre, hacsak hű a magyar államhoz és e hűségét kötelességei teljesítésében, hasznos munkásságban nyilvánítja. A magyar összetartás eszerint kiterjed a tömegekre, a legalsóbb néposztályok legkisebb