Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 2. szám - Fogyatékos jogügyletek. [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1931. évi február hó 13. napján tartott ülésén]

156 Mt.-ben valóban meg is találjuk pl. a tilos ügyletekre vonatkozó rendelkezésben (972. §.). Ha igaza is van Geilernek abban, hogy a jogfejlődés a racionalizmussal ellenkező irányban halad, hogy az észjog már betöltötte a hivatását és ma már nem az a vágyunk, hogy az élet kultúra legyen, hanem az, hogy a kultúra éljen, ezt a gondolatot a háború utáni jogfejlődés igazán nem sajátíthatja ki magának, hiszen ezt a követelményt a joggal szemben már Jherinig felállította s az általa felállított kívánalomnak igyekezett megfelelni a mi magánjogi kodifikációnk már az első tervezettől kezdve. Senki sem gondolt úgy a kódex megalkotására, hogy az azutáni állapotot ne kívánta volna a Geiler elvével összhangban állónak: ,,Auch Recht und Lében wérden nicht mehr als unüberbrückbare Gegensátze, als völlig getrennte Spháren empfunden, sondern Spháren die sich gegenseitig durchdringen und durchdringen müssen, wenn nicht das Lében zum Chaos und das Recht zur blutleeren Abstraction werden soll."18 De a kódexnek nincs oka tartani attól a bizonyos vonatkozásban már Jheringgel is szemben álló új és egyre nagyobb teret hódító, de szintén még a háború előttről eredő irányzattól amely a tübingeni iskola néven ismeretes és a jogszabályok formállogikai értelmezését, valamint a jog továbbfejlesztésében az Jhering féle inverziós módszert elejti s annak helyébe az Interessenjurisprudenz-nek, újabban Wertungsjurisprudenz-nek nevezett módszert lépteti. Ez az irányzat — amelynek főképviselői sorából Philipp Hecket, Max Rümelint és Stollt említem meg — a jogszabályokban az egymással szemben álló érdekek mérlegelésének eredményét látja és a jogszabállyal kielégíteni kívánt érdekek vizsgálata útján kívánja megállapítani a törvényhozónak a konkrét esetre vonatkozó parancsát.14 Nem idegen a Mt.-től ennek az irányzatnak az a gondolata sem, thogy a racionalista álláspont elhagyásával nem szabad a jogrendszer aprioristieus teljességének elvéből kiindulni, hanem a hézagok nyilt megállapításával ugyancsak a parancsoló által védeni kívánt érdek vizsgálata útján kell azok betöltésére törekedni,15 hiszen a Mt. a hézagok betöltésére az 5. és 6. §--ban egyenesen útbaigazítást is ad. A formaságok mellőzésére irányuló tendenciáért maga Geiler sem lelkesedik. Amennyiben ez alatt azt értjük, hogy a jognyilatkozatok értelmezésében a használt szavak ne legyenek döntőek, a modern korszellemnek a Mt. 995. §-a eleget tesz, de eleget tett 13 I. m. 195. 1. 14 L. ennek az irányzatnak az összefoglalását különösen Ph. Herk: Grundriss des Schuldrechts-jének függelékében (471. és köv. 1.). L. még Max Rümelin: Arch. f. c. Praxis 122. k. és köv. 1. Stoll: i. m. 15 L. különösen Heck: Gesetzauslegung und Interessenjuriprudenz. 14— 16. §. Arch. f. c. Praxis 112. k.