Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 2. szám - Fogyatékos jogügyletek. [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1931. évi február hó 13. napján tartott ülésén]

ÍM lépnek. Ebből a kötelező erőből, „Unabdingbarkeit"-ból eredt azután azoknak a konzekvenciáknak a levonása, amelyek a szerződési jogot veszélyeztetni látszottak. A tarifális szerződést némelyek jogszabálynak tekintik, amelyet az organizációk a törvényhozástól reájuk átruházott hatás körben alkotnak, mások közjogi és magánjogi elemekből összetett jelenséget látnak benne. A közjogi és magánjogi felfogás közt közvetítő egyik megoldás „rechtsetzende Vereinbarung"-nak minősíti, a „Vereinbarung" fogalmának oly széles kiterjesztésével hogy abba a közjogi eleinek is helyet találhassanak. Egy további felfogás szerint oly magánjogi szerződés, amely jogszabályt alkot. Egy ötödik álláspont a tarifális szerződést közjogi jellegű szerződi 'snek minősíti. Az eddig tárgyalt felfogások képviselői közül, többen azt is vitatják, hogy éppen a tarifális szerződés az a jelenség, amely a közjog és a magánjog közti határvonalat van hivatva lerontani.' Hogy mindezeknek a megoldásoknak a jogrendszer egészére beláthatatlan következményei lennének, azt Jacobi Ervin is elismeri de igen bölcsen olyan megoldás keresését tekinti a feladatának, amely a tarifális szerződést az eddigi jogrendszer keretébe illeszti be.8 Eredménye, hogy a tarifális szerződés éppen úgy. mint az egyes személyek közt a tarifális szerződés hatálya alatt kötött szerződés, egyaránt a szerződés klasszikus fogalma ] alá esik. A szervezet tagjának a privátautonómiája körébe tartozik, hogy a szervezet tagjává váljék és hogy munkabéri szerződést kössön. A szervezet tagjára a szerződés azért kötelező, mert ő a szervezet tagjává lett. a tarifális szerződésben tehát tulajdonképpen a saját akaratnyilvánítását látja viszont. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a szervezet akarata a tag szempontjából harmadik személy akarata. Hogy a tarifális munkafeltételektől eltérő egyes szerződések nem érvénytelenek, hanem az ily szerződések a tarifális szerződésnek megfelelő tartalmúvá válnak, azt Jacobi azzal magyarázza, hogy ugyanaz a helyzet, mintha minden egyes részes már a tarifális szerződés létrejöttekor megkötötte volna a szerződést annak egyidejű kikötésével, hogy a szerződést módosítani nem fogja. Ilykép csak az eltérő kikötések lesznek azok. amelyeket a már meglévő szerződés nem enged érvényre jutni. A privátautonómia körébe tartozik maguknak a tarifális szerződés kötésére jogosult szerveknek a létesítése is. Bizonyos új elemet mégis Jacobi is megállapíthatónak talál. Szerinte az új elem, hogy a tarifális szerződés nem egyéni, hanem kollektív \ akaratnyilvánítással jön létre. Ez a kollektív akaratnyilvánítás í 7 Jellemző a helyzetre, hogy éppen e miatt a határkérdés miatt pl. a lipcsei egyetemen a munkajogot egy rendes és két rendkívüli tanár adja elő, akik közül a rendes és egy rendkívüli közjogász, a másik rendkívüli magánjogász. (L. Ervin Jacohi: Grundlehren des Arbeitsrechts 75. 1. 25. j.) 8 Jacobi: i. m. 284. és köv. 1.