Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 23. kötet (125-127. füzet) (Budapest, 1931)

1931 / 125-127. szám - A kétszeri eladás a magánjogi törvénykönyv javaslatában. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1931. február hó 10-iki ülésén. Sichermann Bernát, Almási Antal, Reitzer Béla, Blau György, Doroghy Kálmán, Nádas Bertalan, Löw Lóránt, Nizsalovszky Endre felszólalás

8 amely a birtoklással megerősített jogcímet védelemben részesíti, habár az első vevő hibát követett el azáltal, hogy a fennálló telekkönyvi joghoz nem alkalmazkodott. Ez a védelem azonban csak «addig ameddig» tart, mégpedig mint «jus a equum, amely amint írott jog nélkül keletkezeti, éppúgy meg is szűnhetik és meg is kell hogy szűnjék írott reform nélkül is a tkvek rendezésével, népünk az iránt való érzékének kifejlődéséveb. Végül a 460. oldalon (a három csillagos jegyzet) még világosabban szól, ezt mondván : «Ha ajtóstul elejtjük azt a tételt, hogy ingatlantulajdont a vevő csak bekebelezés által szerez meg, ezzel oly bizonytalanságot plántálunk jogunkba, amely mindent kétségessé tesz. Ezért helyezek súlyt arra, hogy a jogvédelemre célzó materialis nizust e tétellel egyező keretben helyezzük el. Ha megnyitjuk is a tkv. szigorának zsilipjeit, legalább ne döntsük le egészen. Konzerváljuk azon idők számára, amidőn népünk a telekkönyvön kivüli szerzéstől valahára elszokik s amidőn ismét visszafejleszthessük a visszafejlődést, amely jogunkat a tkvi intézménytől a kényszerű szükség elterelte.)} íme ezt tanítja Grosschmid a mi kérdésünkre vonatkozólag. Nagyon jó lesz, ha mindazok, akik a mai gyakorlatot követik és védik, ezeket jól megjegyzik maguknak. Nem találnak benne támpontot a tkvön kívüli tulajdonszerzésre vonatkozólag, és a jogcím védelmére is csak «addig, ameddig», és láthatják, hogy a tkvi rendszertől való eltérést kényszerű szükség nem indokolja és hogy a mai gyakorlat visszafejlődést jelent. E mellett ne haladjon szótlanul a bírói gyakorlat és azok, akik azt alkotják és védik. Gondolják meg, hogy ma már telekkönyveink rendezve vannak, hogy az állam rendkívüli nagy anyagi áldozatot hozott, midőn a telekkönyveinket a betétszerkesztés, a tényleges állapottal való összhangzásba hozatal útján rendezte. Ma már telekkönyvünk nem rosszabb, mint más kultúrállam.é ; azért becsüljük meg. Alkalmazzuk a telekkönyvi rendszert és ne érveljünk többé azzal, hogy népünk nem érett meg a telekkönyvi szigorra. A mi népünk e tekintetben is nem éretlenebb, mint más államé. De ne felejtsük el azt, hogy a falusi nép sohasem fogja