Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 23. kötet (125-127. füzet) (Budapest, 1931)

1931 / 125-127. szám - A kétszeri eladás a magánjogi törvénykönyv javaslatában. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1931. február hó 10-iki ülésén. Sichermann Bernát, Almási Antal, Reitzer Béla, Blau György, Doroghy Kálmán, Nádas Bertalan, Löw Lóránt, Nizsalovszky Endre felszólalás

4 Hosszú időn keresztül állandóan követett gyakorlat volt, hogy ha mind a két felet turpisság terheli, úgy semmi sem ítélhető vissza. Ez ellen a jogirodalomban, felolvasásokban stb. tiltakoztunk. E tiltakozásnak eredménye is volt, mert a gyakorlat megváltozott és olyan irányt vett fel, amely a Mtj. 1756. § 2. bekezdésében van lefektetve, sőt az 1926-i kéiiyszeregyességi rendelet 78. §-a feltétlenül megadja a visszakövetelési jogot, holott az itt tárgyalt kétoldalú turpisság nyilvánvaló. A kérdésre magára áttérve, tudjuk, hogy két nézet áll egymással szemben. A régi nézet az Obé. 21. §-a által fenntartott o. ptkv. 440. §-án alapul, amely szerint abban az esetben, ha a tulajdonos ugyanazt az ingatlant két különböző személynek engedi át, a tulajdon azt illeti, aki a telekkönyvi bekebelezést előbb kérte, és ez az akkori bírói gyakorlatunkban azáltal nyert kiegészítést, miszerint az, akire a telekkönyvben az ingatlant átírták, védelemben akkor is részesül, ha tudott arról, hogy azt az ingatlant előbb már más szerezte meg. Az erről való tudomás tehát nem árt. (Ezt az osztrák Oberster Gerichtshof a Spruelirepertoriumba is felvette.) Természetes, hogy álnok eljárás, collusio esete stb. ki van véve. Ez az a felfogás, amely nézetein szerint a helyes és a tkvi jognak megfelel ; tiszta, egyszerű és félreértésre okot nem adó felfogás ; védi azt, akit a telekkönyvi jog szerint védeni kell, t. i. a jóhiszemű telekkönyvi tulajdonost. Ez volt nálunk hosszú ideig úgy a jogirodalomban, mint a judikatúrában az uralkodó felfogás. Hogy ettől való eltérés mikor kezdődött, pontosan nem állapítható meg ; bizonyos, hogy egyes eltérések már több évtizeddel ezelőtt voltak észlelhetők. Ez az időpont azonban nem döntő annak megállapítása mellett, hogy a régitől eltérő mai bírói gyakorlat már hosszú idő óta tart és állandónak mondható. Ez utóbbi azonban senkit se tévesszen meg, mert azt a régi bírói gyakorlatot is «állandó»-nak mondták. Ez az új gyakorlat és a benne megnyilvánuló felfogás a következő : Aki ingatlant akar megszerezni, az ne nézze meg csak a