Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1930 / 118. szám - Az angol büntető igazságszolgáltatás és a mi egyszerűsítési törekvéseink. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1930. évi november hó 9-ik napján tartott közgyűlésén

163 szabállyá tesszük a tanácsülési elintézést, mely ugyan gyorsabb, de természetszerűleg sohasem lehet oly alapos és megnyugtató, mint a felek meghallgatása után tárgyaláson hozott döntés. Ha ily irányban haladunk, hovatova nemcsak oda jutunk, hogy ha egy angol jogász idejön s azt mondja, hogy szeretne egy esküdt bírósági elsőfokú tárgyalást látni, azt kell mondanunk, hogy ilyen nálunk nincs, s hogy ha ezután szeretne egy fellebbviteli tárgyalást látni, kénytelenek leszünk bevallani, hogy tulajdonképpen ez is alig van, mert az ügyek nagy részét tanácsülésben intézzük el. Ez tehát könnyen oda vezet, hogy a nyugati államok büntetőigazságszolgáltatásával szemben egészen izolált helyzetbe jutunk, mert a bűnügyeket nem tárgyalni, hanem csupán aktaszerűen, lehetőleg gyorsan, elintézni fogjuk. Mondhatom, hogy ezt a fejlődést, helyesebben visszafejlődést a Kúriának bármily nagy hátraléka sem indokolja s inkább maradjon meg még egy ideig a Kúriának nem is egészen egyéves hátraléka, ami statisztikai szempontból lehet szépséghiba, de végeredményben az állampolgárok szabadságjogára sérelmet nem jelent, mintsem hogy az ügyeket a tanácsülési retortán gyorsan áthajszoljuk. Ezt az iramot és ezt a tendenciát csak az helyeselheti, aki nem vallja azt, hogy több szem többet lát s hogy a felek képviselői a tárgyaláson felhozhatnak oly szempontokat és körülményeket, amelyek a bírói döntést befolyásolhatják. Én őszintén bevallom, hogy nem vagyok a horror defensionis elvének híve s bármennyire erős is legyen bírói meggyőződésem s bármennyire higyjek is véleményen helyességében, mindig örülök, ha a kúriai tárgyaláson védő, természetesen egy jól képzett, nem bőbeszédű, a felülvizsgálat alapelveivel tisztában levő, szóval olyan barrister nívójú védő megjelenik, mert ennek és a koronaügyésznek hozzászólása és vitája képviselik a szóbeliségnek a felső fokon már amúgy is csak vérszegény elvét s gyakran világítanak rá oly szempontokra, amelyek az aktákból, a gyakran hiányos tárgyalási jegyzőkönyvekből ki nem tűnnek s vetnek fel oly jogkérdéseket, illetve ezekre vonatkozó olyan érveket, amelyek alkalmasak a Kúria ítéletét az anyagi igazsághoz még közelebb juttatni. De a törvény most már meg van hozva s most már csak arról lehet szó, hogy az a gyakorlatban miként alkalmaztassék. Jogáazegyleti Értekezések. XXI. 13