Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1930 / 118. szám - Az angol büntető igazságszolgáltatás és a mi egyszerűsítési törekvéseink. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1930. évi november hó 9-ik napján tartott közgyűlésén

162 zavarok esetén is kitűnően tölti be hivatását s amelyről a legelőkelőbb angol jogászok véleménye azt mondja, hogy nagyon sok oknál fogva a legalkalmasabb bíróság a vádlott bűnösségének vagy ártatlanságának megállapítására s ezenfelül a népet megismerteti a joggal és népszerűvé teszi az igazságszolgáltatást s végül az esküdtek jelenléte jótékonyan hat a bíróra. Ahol tehát egy ilyen kitűnően bevált esküdtszék egy kiváló s abszolúte független nagybíró útbaigazítása és elnöklete mellett szolgáltatja ki elsőfokon az igazságot, ott igazán nincs sok szükség fellebbvitelre, s hogy ezt 1907-ben mégis behozták, az nem a vádló érdekében történt, hanem azért, hogyha netán mégis valami sérelem esett volna a vádlotton, ez helyrehozható legyen. De a fellebbviteli bíró előbb abban a kérdésben dönt, hogy adassék-e hely egyáltalában fellebbvitelnek s az esetek túlnyomó részében, amikor is evidens, hogy lényeges sérelemről a vádlott nem panaszkodhatok, tárgyalás nélkül egyszerűen elutasítja az application-t. Ez felelne meg a mi tanácsülési elintézésünknek. Ennek dacára a tanácsülési elintézés kiterjesztésének azt a módját, amely a novella 115. és 116. §-aiban foglaltatik, az elsőfokú bíráskodás megfelelő erősítése nélkül nem tudom helyeselni. A perorvoslatokról szóló Kommentáromban már a II. Bn. 32. §-áról azt jegyeztem meg, hogy ez csak átmeneti jelentőségű szükséges rossz panacea volt a felsőbb bíróságok hátralékának gyorsabb ledolgozhatása érdekében. A III. novella azonban ezt állandósítja. Pedig ez aggályos és ellenkezik azon angol igazságügyi vezérelvek egyikével, amelyet reformjainknál semmi esetre sem szabad szem előtt téveszteni. Ez pedig az, hogy lehet a fellebbviteli korlátozni s lehet a fellebbviteli fórumnál bizonyos garanciáktól eltekinteni, de csak akkor, ha ennek fejében az elsőfokú bíráskodás megfelelő több garanciát kap. De ezekből a garanciákból leépíteni fönt is, lent is, felette aggályos. Márpedig nálunk most ez történik. Kiterjesztjük az egyesbírói hatáskört, tehát az ügyek jelentékeny csoportjában megszüntetjük első fokon a tanácsi bíráskodásban rejlő nagyobb garanciát, nem pótoljuk ezt laikus elem bevonásával sem, továbbá erősen korlátozzuk, sőt bizonyos esetekben teljesen ki is zárjuk a semmisségi.panaszt (II. Bn. 30. §) s felső fokon szinte