Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

248 szerződés közül a viszonteladóé korábbról van keltezve, mint az első' eladóé, a tulajdont a § alapján mégis második vevő javára közvetlenül lehet bekebelezni. Ehhez központi rendelkezés nem kell. Ugyanígy azt is lehetne kérdezni, hogy a Mt.-nak a költekezés megtérítésére vonatkozó 1117. §-a alkalmazható-e a birtokos javára, annak ellenére, hogy a birtokos tekintetében a kérdésről a 489. § külön is rendelkezhetik. Meszlénynek arra a kérdésére, hogy miért van az 1036. § az álképviselet szabályai sorában elhelyezve, utalok arra, hogy nincs általános részünk, nincs «Genehmigung» című fejezetünk, azt viszont Tuhr 1 is megállapítja, hogy a Verfügungsmacht, a mely harmadik személy részére fennáll, párhuzamos a Vertretungsmachttal, úgy hegy a Verfügungsmacht hiánya esetére szóló rendelkezés is a leglogikusabban a Vertretungsmacht hiánya esetére szóló szabályok között volt elhelyezhető. 4. Érvként hozza fel Almási a centrális szabályozás mellett a Mt. 439. §-át, amely a tulajdonban foglalt jogosítványokat a tulajdonról szóló cím rendszerét adva sorolja fel, és kérdezi, hogy ezek a jogosítványok az átruházás, korlátolt dologi joggal terhelés, egyes jogosítványok gyakorlásának átengedése áll-e a követelésekre is? A Mt. külön megmondja, hogy követelést és más jogot haszonélvezettel, zálogjoggal lehet terhelni és át lehet ruházni. Mi szükség lenne még annak a kimondására, hogy amikor ilyesmi a tulajdon tekintetében rendelkezés, rendelkezés a jogok tekintetében is? Hogy ilyen összefoglaló szabályozás nincs a kötelmek tekintetében, az azért van, mert a követelések tekintetében nincs szükség ugyanilyen irányú részletes szabályozásra, hanem ezek részletes kiépítését egészen más irányban követeli meg az élet szükséglete. Elvégre képzelhető lenne olyan megoldás is, hogy a Mt. a követelésekre is a tulajdonról szóló cím analógiájára a Helwig-féle secundár hatások tekintetében részletes szabályozást adjon, ez a szabályozás azonban nem korlátozódhatnék éppen csak a rendelkezés eseteire, hanem ugyanolyan joggal a birtokátruházás, elidegenítési és terhelési tilalom, birtokvédelem, gyümölcsszedés, vindikáció, lemondás szabályainak kiépítését is lehetne követelni. 1 (X.) 376. L