Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1930 / 115. szám - A karteltörvénytervezet vitája. [Bevezető előadás] a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1930. október 4-én tartott ülésén

13 Az 1. pont esetében a megengedett és meg nem engedett közötti határvonalat a tervezet olyképpen vonja meg, hogy a közszükségleti cikkek árainak megállapítását, úgyszintén ezek termelésének vagy eladásának korlátozását akkor tekinti a jó­erkölcsökbe ütközőnek, ha az árszabás, illetve korlátozás 1. a közgazdasági helyzet által nem indokolt, 2. a közönség kizsák­mányolására vezet. Ezen két feltételnek együttesen kell fenn­forognia, hogy a kartel működése az állam beavatkozását von­hassa maga után. A tervezet ezen rendelkezései az általános jogelveknek mindenben megfelelnek és a határt a megengedett és meg nem engedett között nézetem szerint megfelelően vonják meg. Csupán a szövegezés kifogásolható, amennyiben a tervezet a közszükségleti cikkek (áralakulásának korlátozásáról)) beszél. A termelést és eladást lehet korlátozni, az áralakulás korlátozá­sáról beszélni azonban itt nem helyénvaló, mert a termelés és eladás korlátozása is az áralakulás korlátozását jelenti. Az árak szabad kialakulását vagy közvetlenül korlátozhatjuk, vagy köz­vetve. A korlátozás közvetlen módja : az árak megszabása, míg közvetett módja : a termelés, illetve eladás korlátozása. A belyes kategorizálás tehát így hangzanék : «az árak (és üzleti feltételek) kötelező megállapítása vagy a termelés és forgalombahozatal korlátozása*. Ami már most az outsider elleni küzdelemben használt esz­közöket illeti, kétségtelen, hogy a tervezet ezeket is szabályozni kívánta, amennyiben 5. §-ában a beavatkozás esetei közt em­líti azt az esetet, ha a kartel «közszükségleti cikkek termelését, forgalombahozását, vagy áralakulását a gazdasági helyzet által nem indokolt módon akkép korlátozza, hogy a korlátozás «a kar­telen kívül álló vállalkozók gazdasági létének az üzleti tisztességbe ütköző megsemmisítésére vezethet.)) Nyilvánvaló, hogy itt az outsi­der elleni küzdelemben használt eljárásokra gondol a tervezet, kimondván, hogy azok általában meg vannak engedve még akkor is, ha a kívülálló vállalat tönkretételére vezethetnek. A hatósági beavatkozás esete csupán akkor áll be, ha a kívül­álló vállalat tönkretétele az üzleti tisztességbe ütköző módon megy végbe. A szabályozás ezen módja ellen úgy szövegezési, mint érdemi szempontból is tehetők észrevételek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom