Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

20 diszkusszió eredményekép jutott be, amelyben csekélységem is lehető részt vett és némi elégtétellel szabad visszapillantanom arra a törekvésre, melynek célja volt a nemzetközi magánjog továbbfejlesztésére hivatott ebben a műben megóvni a nemzeti jogok szuverenitását a cselekvőképességre nézve, valamint annak a nagy nemzetközi magánjogi elvnek az alkalmazását, mely szerint locus regit actum. Egy pillantás az angol jogi alakszerűségekre, meggyőz arról, hogy ennek az elvnek a fenntartása nem volt fölösleges. A közrendi klauzula magától értetődő és a nemzetközi magánjognak rekvizitumához tartozik. A vételi szerződésekre vonatkozó fejezetben a tervezet mindenekelőtt foglalkozik az ingatlanokra vonatkozó ügyletekkel. Ezek tekintetben a lex rei sita elvét kodifikálja, ami a nemzetközi magánjogban régtől elfogadottnak tekinthető. A finomabb jogi elemzés ugyan azt vallja, hogy az ingatlan fekvésének joga a dologi jogok szerzésének mikéntjére, de nem okvetlen a vonatkozó ügyletek kötelmi részére irányadó. Ezt a finom megkülönböztetést a magyar judikaturában is megtaláljuk egy nemzetközi magánjogi esetben. Mégis el kell ismerni, hogy a feleket nagyobb óvatosságra fogja inteni és végeredményben ügyleteik biztonságát emelni, ha az egyezményben az ingatlanokra nézve általában az illető ország joga vétetett fel irány adónak. Az ingó vételekre nézve a fenti alapelvet lefektetvén, az egyezmény a következő kivételeket teszi. A vevő jogát veszi irányadónak. 1. Ha az eladó vagy megbízottja vagy képviselője a szerződést a vevő országában tett látogatása alkalmával köti meg. Nyilván méltányos, hogy ha az előadó eljön a vevőhöz, hogy akkor az a jog vétessék alapul, amely a vevőre irányadó. 2. Ha az eladó megbízottjának vagy képviselőjének az a telepe, amely az ügyletet megkötötte, a vevő országában van, és a megbízott vagy képviselő saját nevében kötötte az ügyletet. Ezzel a rendelkezéssel szemben hangsúlyoztuk, hogy hiszen ebben az esetben nem is lehet kérdés, ámde az angolok felhívták figyelmünket arra, hogy az ő joguk szerint, ha a megbízott nem köti meg saját nevében az ügyletet, az an-