Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

16 kétoldalú ügyletekről lévén szó. Ezenfelül előnyben részesítené a jogellenesen nem teljesítő felet, akit perelni kell. A bizottság egységes és mégis a méltányosságnak legjobban megfelelő elvet keresett. Azt találta, hogy az eladó kötelezettségei azok, amelyek különféleségük és bonyolultságuknál fogva inkább rászorulnak a jogszabályok által való alátámasztásra, majdnem azt mondtam volna kibélelésre, mint a vevőé. Ezért méltányosnak találta az eladó jogának az egész adásvételi ügyletre való alkalmazását. Ez tehát az alapelv. Az eladó joga alatt nem az eladó honossági jogát érti az egyezménytervezet, hanem ha az ügylet az eladó üzlete körében történt, az ő telepének, ha pedig nem üzleti körbén történt ügyletről van szó, az ő lakóhelyének jogát. Végeredményben tehát, mint látjuk, a bizottság a domizilium alapelvét fogadta el, mint ezekben a kötelmijogi ügyletekben az általánosságban rendező elvet. Ez az angol-szász doktrínának elve is, és így azt lehetne mondani, hogy a nemzetközi magánjog egy fontos kérdésében ez a doktrína győzött, de egyszersmind hozzá kell tenni, hogy ezekben a kérdésekben a hazai jog meghatározásánál a domicilium elvének elfogadását a dolog természete hozta magával. E nézethez csatlakozom. Tudom, hogy erős ellenállással kell megküzdeni. Valljuk be, hogy a teljesítés helyének törvénye sok vonzerővel bír. Ha a teljesítés helyét kikötöttem, nem kötöttem ki ama hely törvényeit is? Ámde vegyük az összehasonlító jogtudomány révén az eseteket közelebbről szemügyre. A német, az osztrák, a magyar törvények értelmében a teljesítés helye rendszerint az eladó telepe. Ez világosan kiderül a K. T. 322. §-ából, amely ez elvet kifejezetten tartalmazza és a 344. $ második bekezdéséből, amely szerint az a körülmény, hogy az eladó a fuvarozással járó kiadások és költségek viselését elvállalta, még magában véve nem szolgálhat okul arra, hogy a hely, ahová a fuvarozásnak történnie kell, az eladóra nézve teljesítés helyéül tekintessék. A német polgári törvénykönyv 269. §-a a magyar kereskedelmi törvény 322. §-ának megfelelőleg intézkedik. A törvényszövegek majdnem teljesen megegyeznek. Az osztrák kereskedelmi törvény 324. §-a azonos a magyar kereskedelmi tör-