Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

9 tott kongresszusa elé tervezetet terjesztett elő oly államközi egyezményről, mely a kötelmi jog és különösen a szerződések tekintetében a törvények összeütközése esetén az alkalmazandó jogszabályt megállapítaná. Vagyis, ha valamely nemzeti bíróság elé egy ezen kategóriába tartozó jogeset kerül, azt a kérdést, hogy a jogeset mely ország törvénye szerint döntendő el, egységesen szabályozná az egyezmény mindazon államok tekintetében, melyek ahhoz hozzájárulnak. Nem volna tehát többé probléma az, hogy a jogeset mily ország törvénye szerint döntessék el, probléma csak az maradna, hogy melyik oldalon van az igazság ama jog szerint, mely az egyezm'ény értelmében az esetre alkalmazandó. Minthogy köztudomás szerint ez a probléma is épp elég nehéz, azt hiszem, hogy úgy a gazdasági, mint a jogászi körök a problémáknak ezt a leegyszerűsítését csak hálával fogadhatják. Ha ettől a problémától, ettől a bizonytalanságtól a forgalmi élet egy nagy részét megszabadítanék, oly vámhatárokat döntenénk le, melyek, habár csak szellemiek is, nem sokkal kevésbbé kellemetlenek, mint a tényleges vámhatárok. A bizottság a vételi, mübér és szolgálati szerződéseket tekintette olyanoknak, melyeknek nemzetközi magánjogi problémáit kell elsősorban megoldani. Nem szenvedhet kétséget, hogy valóban ezek a nemzetközi forgalom ügyleteinek zömét képezik. A bizottság abból a meggyőződésből indult ki, hogy oly központi elvet kell találni, mely a kérdést minél egyszerűbben és minél átfogóbban oldja meg. Itt a bizottságnak a doktrína, a joggyakorlat és a különféle előmunkálatok tömkelegében kellett állást foglalni. Tudjuk, hogy az irodalomban a legnagyobb tekintélynek örvendett soká Savigny tana, amely a teljesítés helyének jogát kívánta mérvadóul venni. Xem kétes, hogy e tannak sok vonzereje van. Laurent, Fiore és Niemeyer, miután az eljáró bíróság jogának elmélete csütörtököt mondott, a szerződés megkötésének helyét kívánták a mérvadó jog szempontjából elfogadni, Windscheid és Zitelmann a kötelezett nemzeti jogát vallja mérvadónak. Ezeket csupán kóstolóul az elméleti eltérések kérdésében, melyek e helyen különben is