Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 16. kötet (87. füzet) (Budapest, 1926)

1926 / 87. szám - A kereskedelmi törvény ötven éve a bírói gyakorlatban

95 264. §-nak azt a rendelkezését, mely szerint a törvény második részében foglalt határozatok azon ügyleteknél, melyek az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyleteket képeznek, mindkét felre nézve egyaránt alkalmaztatnak, továbbá a 346. és 347. §-oknak a megvett, de nem szerződésszerű áru kifogásolására és rendelkezésre bocsátására vonatkozó rendelkezéseit a nem-kereskedő s a kereskedelmi törvényben s a kereskedelmi szokásokban és gyakorlatokban járatlan vevővel szemben lehetőleg enyhén, inkább tágítva, mint megszorítva, úgy kell alkalmazni, hogy a kereskedelmi ügyleteknél különben is megkívánt s a kereskedelmi jogon vörös fonálként végighúzódó kölcsönös jóhiszeműség követelménye, az úgynevezett «Treu und Glaube» csorbát ne szenvedjen. Erre vonatkozó számos határozat található a döntvénytárakban, részletes felsorolásuk nem tartozik ennek az előadásnak a keretébe. Mellesleg megjegyzem, hogy a 264. § rendelkezése átment az új német kereskedelmi törvénybe is és nálunk is aligha lesz ezután sem mellőzhető, mert ugyanazon egy ügyJetre nem alkalmazható két különböző jog. Nem lehet tagadni azt sem (csak nagyfokú elfogultság állíthatja az ellenkezőt), hogy a magyar kereskedelmi osztály vezető egyéniségei, a nagyobb kereskedők, társaságok és pénzintézetek, egyes nem mértékadó egyének, egyes irreális kereskedők és utazó ügynökök visszaéléseit nem tekintve, nagyjában és egészben a kereskedői tisztességet, a kölcsönös jóhiszeműség követelményeit mindig szem előtt tartották s ezzel lényegesen megkönnyítették a bírói gyakorlatnak a kereskedelmi törvény kommercializáló hatásának ellensúlyozására, a tapasztalt kinövések és visszaélések meggátlására irányzott működését. Ezzel azonban korántsem akarom mondani, hogy nincsenek a kereskedelmi törvénynek főleg a gazdaközönség és a kisemberek érdekeibe ütköző rendelkezései s hogy reform nem szükséges, amit később ki is fogok fejteni. Visszatérve a bírói gyakorlat további fejlődésének nagy vonásokban ecseteléséhez, nem szabad megfeledkeznünk azoknak a kiváló bíráknak egyéniségéről, akik ezt a gyakorlatot az elmúlt évtizedekben irányították. 7*