Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1927 / 91. szám - A részvénytársasági jog irányelvei és Dr. Kuncz Ödön javaslata. [Előadás] a Magyar Jogászegylet és a Közgazdasági Társaság 1927. jan. 18-án tartott ülésén

37 egy~egy évre jelölhető ki és pedig az alakulás után következő években az igazgatótanács által. A könyvvizsgáló a 147. §. értelmében a legszélesebb körű vizsgálati joggal bír, úgy az igazgatótanácstól, mint az igazgatóktól és a társasági alkalmazottaktól minden felvilágosítást és adatot, amelyre kötelességének teljesítése végett szüksége van, követelhet és azt az említett társulati közegek, esetleges rendbírság terhe alatt rendelkezésére bocsátani tartoznak. A könyvvizsgálók egyebek között a mérlegnél nyilatkozni kötelesek, hogy az általuk megvizsgált mérleg a könyvekkel összhangzásban megfelelő módon állíttatott-e fel és hogy a társaság vagyoni helyzetét, főleg pedig a társaság saját tőkéje és tartozásai közötti arányt legjobb tudomásuk és meggyőződésük szerint helyesen tünteti-e fel. Nem akarom a T. hasontermészetű rendelkezéseinek felsorolását folytatni, még kevésbbé azokat ma a megnyitó előadás során bírálat tárgyává tenni ; hiszen szíves türelmüket aműgyis már a megengedettnél nagyobb, sőt rendkívüli mértékben vettem igénybe. A további diszkussziók során tagtársaim bírálatokkal természetesen nem fognak fukarkodni és a szerző is bizonyára szokott elokvenciájával védeni fogja álláspontját. Csak azt akartam itten kidomborítani, hogy a T. lényegesen szigorúbb és megszorítóbb mint a német törvény, hogy továbbá ellentétben áll a T. indokolásának általános részében hangoztatott elvekkel, illetőleg azon irányelvekkel, amiket itten kifejteni bátorkodtam és hogy végül a részvénytársaságokkal és azoknak intézőivel szemben általánosságban nagyfokú bizalmatlansággal, hogy ne mondjam animozitással, viseltetik, amelyre ezek — nálunk legalább — rá nem szolgáltak. Azért azt gondolom, hogy az esetben, ha a T.-nek megfelelően történnék részvényiogunk újbóli szabályozása, rajtunk még a Központi Cégbíróság sem segítene; mert a nagyobb részvénytársaság alapítói Svájcba vagy Hollandiába vagy a legújabban divatossá vált Vaducba — Lichtenstein hercegség fővárosába — vonulnának vissza, nálunk pedig legfeljebb képviselőséget tartanának. Azt hiszem különben, hogy a szerző úr, ha tényleg már a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslat elkészítéséről volna szó, azon gyakorlati érzéknél fogva, melyet ismételt