Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1926 / 88. szám - A pengőértékről szóló törvény és a valorizáció törvényhozási szabályozása. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1925. évi november 18-iki ülésén

130 korlat eddig már szokásjogi erővel is valorizált, általában nem tiltja el a javaslat az átértékelést, s ezeknek a 9. s köv. §-okban csupán általános meg egyes kategóriákra néhány különleges szabályát is adja, vagy ilyennek rendeletben való kiadását igéri. így a Kúria 87. sz. polgári teljes-ülési döntvénye kimondván a baleseti járadékok átértékelését, a javaslat most 17. §-ában, a baleseti járadék átértékelésére irányuló kereset megindítását záros határidőhöz köti és a mérték megállapítását rendeleti, miniszteriális hatáskörbe kívánja utalni s ugyanezt teszi a közforgalmú vasutak s egyes fontos állami üzemek nyugdíj valorizációjának mértékével is. A részvénytársasági és szövetkezeti magánalkalmazottak nyugdíjának mérvét általában attól teszi függővé, hogy az ily vállalatoknak a mérlegvalódisági rendelet alapján készítendő megnyitó-mérlegében szereplő saját tőkéi milyen arányban állanak az 1914. évi július hó 1-ső napját megelőző időpont szerint készített utolsó mérlegükben kimutatott saját vagyonukhoz, az arányszám megtámadhatását záros határidőhöz kötve s a megtámadás elbírálását egy a Kúrián alakítandó külön bíróságra bízva.1 Az állami és törvényhatósági üzemek s a vasutak valorizáció alá eső magánjogi című tartozásai közül kiveszi a javaslat a valorizáció alól az óvadékot, a biztosítékot, a bánatpénzt stb., s a vasutakat a fuvarozási ügylet alapján terhelő tartozásokat. S általában eltiltván az állam és törvényhatóság magánjogi címen alapuló minden tartozásának valorizációját, 5. §-ában e szabály kivételeit is taxatíve sorolja fel. S mikor megengedi a törvényjavaslat az életbiztosításon alapuló pénztartozás átértékelését, kimondja, hogy ez kizárólag csak egy, a díjtartalékokból és a jövedelem egy részéből alakítandó speciális felosztási alap terhére történhetik. Ellentétben e részleges rendelkezésekkel a javaslat általános szabályai, ugyanúgy mint a családi és öröklési jogon alapuló viszonyokra vonatkozók is, a valorizáció mérvére nézve számítási alapot és irányító vagy átlagkulcsokat nem állapítanak meg s a valorizációs igények érvényesítését sem kötik záros határidőhöz s inkább 1 L. e tárgyról még a A Pénzintézeti Központ és a nyugdijvalorizációvi c. cikkemet a Magyar Pénzügy 1926. évi február 10-iki számában.