Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

11 kezdenek tömörülni, néhány főpap, báró és nemes a tanácsba előre kirendeltetnek. Csak egy tanács van s mindenik nagybíró ennek a közreműködésével ítélkezik. A kuriális bíróságok szervezésének időrendje, valamint azok a motívumok, melyek azt életre hívták, világosan mutatják, hogy azok, bár elsősorban a királyt, de mellette a már működő nagybírót is hivatva voltak tehermentesíteni. Eredménye az volt, hogy mindig a legutoljára szervezett bíróság képviselője vezette tulajdonképpen mindig egyedül a nyolcados törvényszéket. Mindenik a király jelenlétének a képviselőjeként szerveztetett, teljes kuriális joghatóságot gyakorolt. Tehát igen könnyű elgondolni, hogy bár jog szerint négy nagybíró működik, zavar mégsem volt. Sőt lehetővé tette, hogy amint a királlyal szemben előbb személyek szerint, úgy az új kuriális bírákkal szemben a per tárgya szerint alakuljanak igények. Ezen igények teljesítésével egyes perek a nádor, országbíró különleges, speciális joghatóságát kezdik alkotni. Ezzel egy új fogalom honosodik meg, mellyel szemben a királyi udvar, a Kúria általános joghatóságát, mellyel a nádor, országbíró és a kancellárok is rendelkeztek, generális joghatóságnak mondjuk. A speciális joghatóság azonban, jól kell vigyáznunk, nem kizárólagos, csupán elsőbbséget biztosít az illető nagybírónak a speciális ügyek tárgyalására. E mellett mindenik nagybírónak meg volt a maga helyettese. Alnádor, alországbíró, az udvari kancellárnak a titkos kancellár. Mikor azonban Zsigmond ez utóbbi vezetése alatt a personalis praesentia regiát szervezi, úgy a speciális, mint ezen personalis praesentia regia vezetője helyettes nélkül marad. Betöltik szerepüket az ítélőmesterek. Törvénykezési életünkben talán legnagyobb jelentőséggel bír Mátyás király 1458. évi dekrétumának 29-ik cikke. A hatalmaskodásokra nézve ugyanis meghonosítja a32-ed napra szóló idézést. Feljogosítja a titkos kancellárt, hogy ilyen idézésre vonatkozó parancsot minden hatalmaskodásban egyaránt kibocsáthasson. Az udvari kancellár protonotáriusát éppen ezért a personális bíróságához átszervezi, egyúttal elrendeli, hogy ez a protonotárius, bárhol tartózkodjék a király, mindig Budán legyen, a hatalmaskodási pereket megszakítás nélkül állandóan