Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

s azon szülőknek, kik szegénységüknél fogva erre nem képesek, tartozik azzal, hogy a reájuk rótt feladatot helyettük teljesítse. Ezidő szerint azonban társadalom és állam e feladatuknak — sajnos — még csak nagyon fogyatékosan tesznek eleget, amiről a kisdedóvókról szóló 1891: XV- t.-c. végrehajtására vonatkozó statisztikai adatok tehetnek leginkább tanúságot. A szülői oltalom hathatós gyakorlása érdekében szükséges, hogy a gyermek tartózkodási helyét a szülő állapíthassa meg és annak kiadását mindenkitől követelhesse, aki visszatartja anélkül, hogy erre joga volna. (163. §.) Itt nyilik már lehetősége annak, hogy a gyermek érdeke, melyet mindig azonosnak kell tekinteni a közérdekkel, összeütközésbe kerülhet a szülők önös érdekével és akaratával. Minél erősebben szerveződik a társadalom emberbaráti tevékenysége, minél több oly intézet létesül, mely a gyermekvédelmet egyik vagy másik irányban megvalósítja, minél több oly intézmény áll rendelkezésre, melyben a gyermekek állandó gazdasági, ipari vagy kereskedelmi kiképzésben részesülnek és minél több otthon állíttatik fel az ipartelepeken fiatalkorú munkások és munkásnők számára, annál parancsolóbban lép előtérbe annak szüksége, hogy a szülői uralommá, sőt szinte tárgyi birtokká fejlesztett szülői jognak egyoldalú alkalmazásával szemben védelemben részesüljön az intézet és a gyermek között létesült kapcsolat. Ezzel szemben a 174. §., mely a gyermeket a szülők részéről fenyegető veszélyek elhárítása végett a gyámhatóságot megfelelő intézkedésekre, sőt szükség esetén a szülői jog korlátozására, sőt elvonására is feljogosítja, elegendő védelemnek nem tekinthető, mert ez a szakasz egész beállításánál fogva csakis a súlyosabb természetű, visszaélések megtorlására irányul és némiképen a megbélyegzésnek jellegét viseli magán és épen azért a gyámhatóság csak kivételes esetekben fogja ezt a szakaszt mint ultima ratiót alkalmazni. De van a javaslatnak két, a haladás jegyében született, szép újítása, melyeket csak ki kell építeni, hogy a gyermeknek most említett érdeke is védelmet találjon a gyermek jövőjét veszélyeztető esetleges szülői önző rendelkezésekkel szemben, amidőn az intézeti nevelés folytatása és a gyermeket visszakövetelő szülők akarata jutnak egymással ellentétbe. Az egyik a 165. §-nak az a rendelkezése, hogy a 14 éven felüli gyermek 8