Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

fi meg az alapfelfogás szempontjából az épen bírált kifejezésbenAz osztrák (147. §.) és francia polgári törvénykönyvek (371. sz.) apai, a német (1616. §.) és svájci (273. §.) szülői hatalomról szólnak, visszautalván közös forrásukra, a római jog patria potestas-ára. A mi javaslatunk elejti a «szülői hatalom» fogalmát, mindazzal, ami benne az uralomra emlékeztet és helyébe teszi a «szülői jog» fogalmát, mely ha nem is hű kifejezője annak, amit a javaslat vele jelezni kiván, de mégis jobban simul a szülők és gyermekek jogviszonyáról való mai közfelfogásunkhozr mint évezredes életű elődje. Mert a paterfamilias nagy hármas dominiuma: a rabszolga, a nő és a gyermek fölötti uralom nagy átalakulásokon ment keresztül, melyek a szabad munka, a két nem teljes egyenjogúsága és a gyermeknek, mint a társadalom leggyengébb tagjának, legerősebb védelme felé vezetnek. Ha tökéletesen akarjuk kifejezni egy összefoglaló elnevezésben azt, amit a Javaslat szülői jognak nevez, úgy nem kell idegenbe menni érte, mert megtaláljuk a Hármaskönyvnek a törvényes gyámságról adott meghatározásában: «Tutela igitur legitima dicitur: parentum pariter et fratrum defensio». (IK. 113. c.) «Törvényes gyámságnak tehát úgy a szülői, mint az atyafiúi védelmet nevezzük». Ajánlom, hogy szülői oltalomnak nevezzük a szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy kiskorú gyermekének gondját viselje, azt gondozza, nevelje és reá felügyeljen. Ily képen ezen jog- és kötelességkört tartalmilag is felismertető, régi jogunkból átvett szép kifejezést nyerünk a mindenképen megtévesztő «szülői jog» helyett. Midőn a javaslat indokolása (80. lap.) a gyermek gondozását és nevelését egyrészről, a vagyona kezelését és képviseletét másrészről szembeállítva, az egyiket a szülők természetadta jogánál fogva, a másikat a gyermek érdekében kívánja a szülőkre bízni, e dualisztikus kiképzés tulaj donképen csak mesterségesr mert abban a pillanatban, amint a gyermek érdeke azt megkívánja, a törvényhozás a szülői jog gyakorlásába beavatkozik és akkor nem a szülők «természetadta» joga, hanem a gyermek «társadalomadta» joga vagyis a gyermek érdeke bizonyúl erősebbnek. A jogalap tehát egységes az egész fejezetre nézve, beleértve a képviseleti jogot is, melynek külön szabályozása tulajdon6