Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 11. kötet (69-73. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 69-71. szám - Észrevételek az öröklési jog egyes rendelkezéseihez.[Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 5. füzet. Örökjogi rész.]

1. Dr. Staud Lajos, kir. kúriai biró. Észrevételek az öröklési jog egyes rendelkezéseihez. 1516. §. E §. elhagyandó, megkülönböztetései kétes értékűek, azokra sehol sincs szükség. 1521. §. A 2-ik bekezdés elhagyandó, mert felesleges és mert a jogi személy az 1522. §. szerint megállapított méltatlanság alá különben sem eshetik. 1526. §. Kiegészítendő a következőkkel: ha azonban ilyen módon le nem mondott, a törvényes öröklésről való lemondás (1524., 1525. §.) a végrendeletben vagy öröklési szerződésben neki szánt vagyonnak csak azon részére terjed ki, mely a törvényes öröklés alapján különben is rászállana. 1533. §. Kihagyandó : «egyedül» (ez kompenzáció akarna lenni?) és a végéből «és a keresetet evégből megindította», elválástól az érdemtelenség független, nem szabad a házastársat arra kényszeríteni, hogy valópert tegyen folyamatba. A T* rendelkezése nehezen egyeztethető össze a köztudattal, a közérzéssel. 1044. §. Agiság, ági öröklés. Ennek a T.-ben fentartása a jogfolytonosságban rejlő nagy értékek felismerésére a meglevő jónak, főleg a mindig konzerválandó családiasság megbecsülésére vall, egyúttal azonban az igazságosságnak olyan követelménye, amely a magyar nemzet vérében átmenve, jogunk idegrendszerévé s gazdasági és családi tényezőjévé is vált. Ép ezért nagyon igazságtalan és az ágisággal, az ági örökléssel össze nem egyeztethető az, hogy a T. — •? 1*