Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Letét. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

11 jából költekezett, költségei és kiadásai megtérítése tekintetében reá a megbizásnélküli ügyvivőre vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást.* A letéti szerződés lényegénél fogva ingyenes szerződés, vagyis a letéteményes a letevőtől ellenszolgáltatást nem követelhet, mert abban az esetben, ha az őrizetért ellenszolgáltatás jár, a szerződés megszűnik letéti szerződés lenni s munkabérszerződéssé változik át. Ez a római jog álláspontja. Mindazonáltal a Tervezet ezt az elvet a maga teljességében nem viszi keresztül, hanem kimondja, hogy a letéteményes egyes esetekben ellenszolgáltatást követelhet. A Tervezet az ellenszolgáltatást jutalomnak nevezi. Ezt a kifejezést teljesen helytelennek tartom. A jutalom ugyanis nem más, mint ajándék s mint ilyen, egy egyoldalú ingyenes szerződés, amelyet jogilag követelni nem lehet s amely természeténél fogva nem szerepelhet, mint jogi ellenszolgáltatás. Minthogy pedig a Tervezet a római jognak azt az elvét, hogy a letéti szerződés ingyenes szerződés, a maga teljességében nem viszi keresztül s így a letéti és a bérleti szerződést összekeveri, ennélfogva a letevő részére nyújtandó ellenszolgáltatás megjelölésére is használható egy olyan kifejezés, amely a bérleti szerződés körébe vág. Épen ezért a jutalom szó helyett «őrzési díj» kifejezést kellene használni. Ellenszolgáltatást, vagyis őrzési dijat pedig a letéteményes akkor követelhet: 1. Ha az vagy határozottan ki van kötve, vagy pedig hallgatólag kikötöttnek tekinthető. Az 1106. §. I. bekezdése teljesen helyesen van szövegezve, csak a «jutalom*) szó helyett «őrzési díj» szót kellene használni. Az őrzési díjat hallgatólag kikötöttnek olyan esetekben kell tekinteni, midőn a letéteményes egy olyan természetes vagy jogi személy, amelyről fel kell tételezni, hogy ingyenesen vagyis szívességből a dolog őrizetére nem vállalkozik. Pl. színházakban, mulatóhelyeken s egyáltalán nyilvános helyeken e célra alkalmazott egyének, továbbá pénzintézetek stb.. .. ÍI