Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 8. kötet (56-57. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 56. szám - A szellemi és az erkölcsi javak oltama. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 1. füzet. Személyi és családi jog.]

8 sokkal íiatalabb, semhogy ezeknek az értékeknek bizonyos emelkedettebb felfogásból való megítélése gyökeret verhetett volna. Ellenkezőleg. Nem lehet szemet hunyni az előtt a tény előtt, hogy népünk faji vérmérséklete s évszázadokon át tartott vallási, politikai, nemzetiségi és gazdasági szakgatottság folytán kialakult jelleme bizonyos könnyelműbb és felületesebb felfogást tanúsít a mások szellemi és erkölcsi javainak megbecsülésében. Ez nyilván ethikai és történelmi tények következménye : residuum, amelynek eredetét levezetni a mai tudomány képtelen, de a törvényhozó -— bármi legyen is e jelenség magyarázata — tartozik ezt a tényt önmaga előtt nyíltan bevallani. Bíróságaink, bizonyos makacs szívóssággal maradtak meg abban a gondolatkörben, amely szerint a jogrend csakis a szorosan vett gazdasági élet céljait szolgáló exkluzív intézmény, amely a nem közvetlenül gazdasági célú javakat a vallás, az erkölcs, az illem stb. körébe utalja. Bíróságaink ezenfelül nem igyekeztek a saját diszkrecionális hatalmuk teljéből az élő jogba eszmei tartalmat önteni. Szinte hangsúlyozottan mutat reá nem egy esetben az írott jog betűje arra, miszerint az értékelést a bíróra kívánja bízni, ámde az ilyen kezdés nem talál visszhangra a jogszolgáltatásban. Megemlítjük a S. E. G5. ^-át, amely a bíróság legjobb belátására bizza adott esetben azt, hogy az összes körülmények figyelembevételével valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségét megállapítsa. íme a bíró diszkrecionális joga tekintetében sarkalatos elvi jelentőségű intézkedés alapján ügyelembe vehető gyakorlat ki nem fejlődött: bíróságaink a sommás eljárás életbelépte után is, mind a mai napig a kár összegszerűségének legpedánsabb elemzésére érzik magukat kötelezetteknek. A szabadalmi törvény 52. $ a, a védjegytörvény 27. ^-a, a szerzői jogi törvény 29. §-a egytől egyig egyenesen és kifejezetten «a bíróság szabad belátására* bizta az egyszerű számműveletek alapján rendszerint ki sem fejezhető kárnak a az összes körülmények méltatása alapján* való megállapítását. Ezek a rendelkezések is évtizedek óta parlagon hevernek. 8