Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 8. kötet (56-57. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 56. szám - A szellemi és az erkölcsi javak oltama. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 1. füzet. Személyi és családi jog.]

28 2. bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint a kártérítési kötelezettség még oly rendkívüli kárra is kiterjed, — ha az adóst szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli, — amely előre nem látható körülmény véletlen közrehatásából állott elő. Ebből is kitűnik, hogy a T. intenciója az, miszerint a célzatosság, sőt még a súlyos gondatlanság is a kártérítés terén a legmesszebbmenő, a mi jogunkban megvont határokat messze túlhaladó jogkövetkezményeket involváljon. Ámde ez a szankció is csak arra vonatkozik, . . . «aki kártérítésre van kötelezve»>, tehát nem vonatkoztatható a kötelmi viszonyból folyó kötelezettségnek bármily aljas motívumból elkövetett és bármily súlyos kihatással járó megsértésének tettesére, kivéve ha a cselekmény (•önmagában is» jogellenes. VII. Az oltalom hatékonysága szempontjából a tiltott cselekményekre vonatkozó «általános rész» egy alapvető elvi fogyatkozásban szenved. Ugy látszik, nem vetették fel a T. szerkesztői azt a kérdést, hogy mi fog történni akkor, ha a tiltott cselekmények elkövetője a vagyonilag gyengébb, szabatosabban szólva, a végrehajtási törvényben körülírt létminimum felső határait át nem lépő osztályhoz tartozik ? Az ilyen tettesen ugyanis az előreláthatólag hosszú és gyakran költséges civilperek alapján megállapított kártérítés vagy elégtétel összege, sőt maga a sértett által előlegezendő perköltség sem hajtható be. A sérelem elkövetője ilyen esetben — nem elméleti, hanem az életben egyedül irányadó gyakorlati szempontból — kívül helyezi magát a jogrenden : vele szemben a tilalom írott malaszt, a jogrend «hataima» tehetetlen; másfelől a polgár arra a tapasztalatra jut, hogy a törvény csak bizonyos vagyoni határokon belül eső polgártársaknak tud parancsolni, míg a többiekkel szemben a társadalomnak minden civiljogilag oltalmazott javát közprédára bocsátja. E kérdés nyilván azért nem vettetett fel, mert az eddigi jogfejlődés nyomán arra a választ igen nehéz megtalálni. Mi azonban azt hisszük, hogy ez elől a kérdés elől kitérni 28