Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 49. szám - A polgári törvénykönyv tervezete. [Előadások] a Magyar Jogászegylet 1913. évi május hó 25. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki megnyitó és záróbeszédeivel

7 ségi tekintetben exponált vidékei: jelesül az ország erdélyi részei, a polgárosított magyar határőrvidék, ma sincsenek magyar jogrendszer uralma alatt. A jogterületeknek e széttagolása következtében hiányzik e részek és az anyaország között a jog közösségében, a jogi kultúrának sajátosságában rejlő benső kapcsolat, mely a nemzetiségi érzés szertehuzó erejét a közös intézményekhez való ragaszkodással oly jótékonyan ellensúlyozza. E jogi kultúrközösség legszilárdabb alapja a polgárok családi életét és vagyoni létét minden vonatkozásában átfogó magánjogi törvénykönyv. Ahhoz természetesen, hogy a kódex ezt az áthasonító szerepét sikerrel betölthesse, szükséges, hogy mind tartalmában, mind alakjában önálló, nemzeti jellegű mű legyen. Tervezetünkben e kettős vezéreszme is sokkal erőteljesebben domborodik ki, mint az első szövegben. Tartalmi tekintetben a másod i szöveg az előbbinél szorosabban simul fennálló jogunkhoz ós igyekszik szokásjogunknak minden értékes önálló intézményét vagy gondolatát megőrizni és kifejleszteni. Különösen a családi és az öröklési jog terén érvényesül a nemzeti jog konzerválásának ez a szempontja; igy pl. az ági öröklés és az özvegyi jog a maihoz sokkal hasonlóbb alakban jelennek meg az új tervezetben, mint az első szövegben. A vagyonjogban a sajátlagos nemzeti tartalom szempontjai kevésbé nyomulnak előtérbe; hiszen mai magánjogunk ezen a téren leghézagosabb, s ebben a körben leginkább volt és van most is arra utalva, hogy a jogtudomány és a külföldi kodifikáció eredményeiből merítsen. Ez egyébiránt nemcsak a magyar jogrendszerre nézve áll; a forgalmi jog elveinek lehető egységesítése olyan világáramlat, amely elől közgazdaságunk jól felfogott érdekében mi sem zárkózhatunk el. Ámde a tervezet még ebben a részében is igyekszik a meglevő magyar jogi elemeket felhasználni és értékesíteni, s még ott is, a hol egyes jogszabályok tartalmát idegenből veszi át, a szabály átültetése oly alakban történt, hogy a műnek mint egésznek magyar jellegén nem változtat. A magyar jogfejlődést mindenkor az jellemezte, hogy a nyugati kultur7