Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 49. szám - A polgári törvénykönyv tervezete. [Előadások] a Magyar Jogászegylet 1913. évi május hó 25. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki megnyitó és záróbeszédeivel

5 nehéz érdemi munkából is bőven kivette részét. Lankadatlan lelkesedéssel vitte nyomról-nyomra előre a munkát és mialatt sorvasztó betegség ásta alá szervezetét, erejének végső megfeszítésével azon volt, hogy befejezéshez juttassa a reá bízott feladatot. Önfeláldozásának megvolt az a nagy elégtétele, hogy a második szöveget készen láthatta. A kötelesség teljesítésének fényes példakepét adta, a munka mezején dőlt ki munkatársai sorából. Erdemei a polgári törvénykönyv előkészítése körül elévülhetetlenül maradnak beírva kartársainak hü emlékezetébe és a magyar magánjogi kodifikáció történetének lapjaira. ...Mert magánjogunk kodifikációjának valóban már külön története van. Immár közel négy évszázadot tölt be a törekvés szokásjogunk átformálására. A Hármaskönyv elkészülte óta egyik korszak a másik után próbálkozik e szokásjogi jogkönyvünk revíziójával: a XVI. század derekán a Quadripartitum, a XVIIL század elején a Commissio Systematica munkálata, majd 1790 95-ben a Projectum Legum Civilium és az 1827. évi országgyűlés bizottságának «0pinio»-ja, megannyi meghiúsult kodifikációs kísérlet ezen a téren. Az ősiség eltörlésével aztán a kodifikáció céljai is megváltoznak; többe nem egy meglevő jogkönyv reformja, hanem a rombadőlt régi jog helyébe modern magánjogi jogrendszer kiépítése lett a feladat. Ezzel a magánjogi kodifikáció az akut szükségesség stádiumába lépett és — az alkotmányos élet folytonosságának helyreállítása óta — csakugyan úgyszólván sohasem szünetelt. Az 1895. évig ez a munka a részleges kodifikáció jegyében folyt le, számos résztervezet kidolgozására vezetett, de — a házassági törvény megalkotásán kívül — meddő maradt. Erdély Sándor igazságügyminiszter kezdeményezésére 1895-ben tért át az igazságügyi kormány az egységes kódexnek állandó szervezetben való előkészítésére. Ez a munka előbb Vavrik Béla, a kir. Kúria mostani másodelnöke, majd Lányi Bertalan akkori miniszteri tanácsos czéltudatos vezetésével a kodifikáció korábbi szakaihoz mérve, aránylag gyorsan vezetett sikerre, mert már 1900-ban Plósz Sándor minisztersége alatt megjelent a polgári törvénykönyvnek első teljes tervezete. 5