Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 49. szám - A polgári törvénykönyv tervezete. [Előadások] a Magyar Jogászegylet 1913. évi május hó 25. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki megnyitó és záróbeszédeivel

12 letek kiépítését a tudományra és a gyakorlatra bízza. A mi viszonyainknak és annak a célnak, hogy hazánk egész területén minél előbb egységes és a birói gyakorlatban is egységesen érvényesülő magánjog lépjen életbe, az ilyen szerkesztési mód a bizottság nézete szerint nem felelt volna meg. A II. T. tehát egészben véve az elsőn alapszik és ennek átdolgozásaként jelentkezik. A két szöveg közötti ez a rokonság abban is nyilvánul, hogy az anyag beosztása és a részek sorrendje változatlan maradt. A törvénykönyvnek az új szöveg szerint sem lesz általános része; az eltérés a beosztást illetőleg mindössze az, hogy mivel a személyi jog az alább említendő okból terjedelemben nagyon megfogyatkozott, az I. T. első és második része «személyi és családi jog» közös felirat alatt egy részbe van összefoglalva és hogy az új szöveg e szerint nem 5, hanem 4 részből áll. Külső terjedelemben a II. T. az elsőhöz képest némileg megfogyott; a $-ok száma annak ellenére, hogy az öröklési jog terjedelemben tetemesen bővült, egészben mégis i2043-ról 1980-ra apadt. Ennek főoka az, hogy az új szövegből kimaradtak egyes jogintézmények, a melyek a régiben szabályozva voltak. A kihagyott matériákról és a kihagyás okáról beszámol az új szöveghez csatolt előszó. A személyi jogból nevezetesen kimaradt az egyesületi és az alapítványi jog. Az egyesületi jog kihagyását a Horvát-Szlavonországokkal fennálló közjogi viszony tette szükségessé, amennyiben az 186N : XXX. t.-c. 10. §-a értelmében az egyesületek ügye Horvát-Szlavonországokkal közös ügy és így oly törvényben, mely Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki, nem szabályozható. Tan ugyan oly nézet is, mely az idézett törvény hatályát csak az egyesületi közjogra vonatkoztatja. E felfogáson alapult az I. T., mely az egyesületi magánjogot a polgári törvénykönyv keretében tárgyalta. A szerkesztő-bizottság azonban egyrészt nem tartotta magát arra hivatottnak, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. 10. §-át megszorítóan értelmezze és állásfoglalásával a törvénymagyarázatnak e tekintetben prejudi12