Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

17 fogása, a társadalmi berendezkedések kívánalmai szerint kell alkalmazni. A jogtudománynak a maga természetes alapjához a gazdasági viszonyokhoz való térítését azonban hiába keressük e látszólag megtért auguroknál. C) A szokás. A jog az értelmen és érzelmen épül. A mit jogérzéknek nevezünk, legalább olyan arányban értelem is, mint érzék, jóllehet sokszor az érzelem majdnem a tudat alá sülyed, önkénytelen, vagy legalább is hosszabb meggondolást nem igényel, a mikor cselekvéssé lesz. Alapja mindenesetre értelmi, de mert a jog a másokkal való viszony szabályozója, ezért az értelmi oldala nem csekély jelentőségű. A jogérzet a gyakorlatban nem lehet az egyes független szokása,* hanem másokra való tekintettel születik és van. Az egyes ember nem is gyakorolhat jogszokást, szükséges másnak az elismerése, a hozzájárulása. A jogérzet tehát csak akkor válik jelentőssé, ha az illető el tudja ismertetni másokkal. Erre több kilátása van az erősnek, mint a gyengének; több a hatóságnak, mint a magánosnak. S bizonyos az, hogy valamely eset eldöntésekor a hatóság a saját felfogását fogja követni tekintet nélkül arra, hogy másnak mi a meggyőződése. De az is bizonyos, hogy az erősnek hatalmasnak módja van a hatóságra hatni, s a maga meggyőződését evvel elfogadtatni. A meggyőződést és érzelmet pedig az érdek befolyásolja, s így a jogszokásnál is, úgy mint a törvényhozásban, a hatalmasabb érdeke nyer védelmet. Azzal, hogy e védelem hasonló esetekben ismétlődik, szembetűnővé lesz s így jogszokássá, a nélkül, hogy a legelső eset alkalmával felhozott jogelv kevésbbé erős lett volna, mint a milliomodik esetnél. A gyenge ösztönszerűleg enged s nem kell a jogérzéket egységes s mindenkiben egyforma irányban megnyilatkozóként felfogni. Sőt ha tárgyilagos szemmel nézzük, nem is lehet. A munkás jogérzéke mást diktál, mint a munkáltatóké ; a béreseké mást, mint a mágnásoké. A jogérzék tehát nem lehet az átöröklésnek, a kiválasztódásnak következménye, s * A. Sturm : Die Psychologische Grundlage d. Eechts. (Hannover, Helwingsche Verlagsbuchhandlung 1910) 20. 1.