Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 5. kötet (32-40. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 32. szám - Csődjogi vitás kérdések. Előadás a Magyar Jogászegylet 1912. február hó 24. napján tartott teljes-ülésén

12 reztetik meg, annak megadása nem állapít meg és nem tart fenn hitelt és a hitelező akkor, a mikor hitelez, nem is számít arra, hogy ilyent szerez. A megtartási jognak csőd esetére való fenntartása tehát az összhitelezőkkel szemben az egyes hitelező jogosulatlan kedvezményét jelenti, a kinek a véletlen az adós valamely vagyonrészét a kezeibe juttatta. Épen az adós tönkje esetében minél több hitelező igyekezik a megtartási jog érvényesítésére alkalmas vagyonrészekhez jutni, a mi szintén helytelen állapotot szül és odavezet, hogy a megtartási jogok igen gyakran és érzékenyen kevesbítik a tömeg aktiv állományát. És miután nem közérdek az, hogy egyes hitelezők a csődben igazságtalanul előnyökhöz jussanak, a csődre való vonatkozásban a megtartási jogon alapuló külön kielégítést elejtendőnek mondják.* [A váltó- és kereskedelmi törvényeken kívül megtartási (és illetve visszatartási) jogot többek között még megállapítanak: az 1885 : IX. t.-cz. a magyar kir. postatakarékpénztárról 24. §.; az 1889:XXXIV. t.-cz. a cheque és clearingforgalomról 4. §.; az 1900: XXVIII. t.-cz. az erdőmunkásokról 16. §.; az 1900: XXIX. t.-cz. a dohánytermelők és a dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról 22. §. Ide sorolható az 1879: XXXI. t.-cz. (erdőtörvény) 146. §-a is. Ezek a megtartási ill. visszatartási jogok gazdaságilag indokoltak.] Visszatérve a törvényes zálogjogok kérdésére, nem képezhetik kifogásolás tárgyát azok sem, melyek a különböző vámés adóhitelezések biztosítására állapíttatnak meg a különböző külön törvények által, mert ezeknél az állam által nyújtott hitelezés alapját a zálog képezi. Azért hitelezi az állam a vámot vagy például a szeszadót, mert a vám és illetve adó * Eltérő alapból indul ki és ezen alapnak megfelelő conclusiólioz jut Ehrenzweig (1. id. munka 3. és követk. 11.). Szerinte mindazon rendelkezések, a melyek az egyes hitelezőnek csőd esetére külön védelmet nyújtanak, analóg alkalmazást követelnek a fizetésképtelenség összes eseteiben. Szerinte ezek a külön jogok csak azért vannak a csődtörvényekben szabályozva, hogy kétségtelenül megállapíttassék, hogy azok még csőd esetére is hatályosak, habár ez által a «par conditio creditoruni» elvével ellentétbe jönnek. Ezek alapján construálja aztán úgy a beszámítás, mint megtartás jogát. 12