Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 4. kötet (27-31. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 27. szám - A felülvizsgálatról a polgári perrendtartásban. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi február 18-iki teljes-ülésén Nagy Ferenc, Borsitzky Imre, Csapó Ferenc, Plósz Sándor felszólalásaival és az előadó zárószavával

17 tekintetében bizonyos, bár a czélszerűség és jogpolitika által kellően megokolt visszaesést talál abban, hogy a míg a S. E. 203. §-a alapján a felülvizsgálati bíróság a jogszabályoknak, tehát az eljárási szabályoknak is az alkalmazásában nincs kötve a felek által felhozottakhoz, addig a P. P. E. már az eljárási szabályok alkalmazása tekintetében megszorítólag intézkedik. Ugyanis az 540. §-ban taxatíve sorolja fel azokat az eljárási szabálysértéseket, a melyeket a felülvizsgálati bírónak hivatalból figyelembe kell venni, de az 542. §ban már úgy rendelkezik, hogy a hivatalból figyelembe nem veendő eljárási szabályokat csak akkor veszi bírálata alá, ha azt a felek kifejezetten felhozták. Megegyezik természetesen a két törvény abban, a mint azt az előadó úr is ismertette, hogy az anyagi jogszabályokat a felülvizsgálati bíróság a felek panasza nélkül is mindig hivatalból és korlátlanul alkalmazhatja, mert a P. P. E. is azon az alapgondolaton épült fel, hogy a felülvizsgálati jogorvoslat alapja a jogkérdés, s csak kivételesen a ténykérdés. Nagy Ferencz elnök: Kiván még valaki felszólalni e kérdésben ? (Csapó Ferencz táblabíró jelentkezik.) Csapó Ferencz szerint a sommás törvénynek az az igenis szoros korlátja, a mely a felülvizsgálati bíróságot megkötötte, t. i., hogy csak a jogkérdésben adott helyet a revíziónak, adott okot arra, hogy a felülvizsgálati bíróságok ott, a hol mégis a ténykérdésben akartak tágítani a törvény korlátain, a tényállás megállapítása szempontjából bizonyos eseteket jogkérdéssé minősítettek. így pl. az okiratok értelmezését. Ezeket az eseteket úgy jellemezhetni, hogy ezek olyan ténykérdések, a melyeknek megoldásához mérlegelés nélkül jut a bíróság. Nem ért egyet az előadóval és Borsitzkyval, a mi az okiratok tartalmának megállapítását illeti. Ezt a műveletet t. i. nem tartja mérlegelési műveletnek. Mérlegelünk, hogy ha valamely bizonyítéknak a bizonyító erejét, hitelt érdemlőségét latolgatjuk, ha annak befolyását vesszük figyelembe valamely tényállítás valóságára vagy valótlanságára, hogyha több bizonyító adatot a maga összességében és együtthatásában bírálunk meg, hogy ezek összességükben mennyiben alkalmasak pl. valamely ténynek a bizonyítására vagy való27 i? 2