Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 2. kötet (13-19. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 13. szám - A magánjog és a büntetőjog viszonya egymáshoz. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1910. október 30-án Kassán megtartott teljes-ülésén

15 Az idő rövidsége miatt azonban ezt a felsorolást nem folytathatom. De arról az egyről le nem mondhatok, hogy az úgynevezett intellectualis okirathamisítás bűntettére nézve néhány megjegyzést tegyek. Az újabb jogászgeneratio alig tudja már, hogy a magyar büntetötörvénykönyv életbeléptetéséig voltak speciális magyar bűncselekményeink. A ki másnak lovát «elhajtottam (most azt mondanók: másnak a birtokából, annak beleegyezése nélkül, jogtalanul eltulajdonítási szándékkal «elvitte»), azt nem ám egyszerűen lopásban, hanem azt *lólopás»-ban mondották bűnösnek. És a ki másnak a pinczéjében a zár feltörése után az ott lévő borral oltotta a szomjúságát, vagy a hegy jóféle nedvével teli néhány palaczkot el is emelt, az nem betöréses lopásban vált bűnössé, hanem az a «pinczetörés bűntettét)) követte el. A régi pesti kir. Ítélőtábla és a kir. Curia irattáraiban, a mult század hetvenes éveiből akárhány büntető Ítéletet lehet találni, a melyekben ily elnevezésű bűntettek szerepelnek. Hát még most is van két speciális magyar bűncselekmény, nem ugyan külön qualifikáló elnevezéssel, de annyiban, hogy azokon a jogterületeken, a hol a telekkönyvi intézmény a publica fides elvével meg van honosítva, megközelítően is alig fordul elő oly sűrűn, mint minálunk: az ingatlan többszöri eladása és az eladott ingatlannak jelzálogjoggal megterhelése — alkalmat szolgáltatván mindkettőnek elkövetésére az első vevőnek az a mulasztása (a mely egyébiránt népünk majdnem általános szokásában gyökerezik), hogy a vételszerződés alapján nem kéri, hogy a tulajdonjog telekkönyvileg az ő nevére bejegyeztessék. Ezeknek a némely vidéken gazdaságilag valóban pusztító cselekményeknek megbüntetésére a bíróságok előbb inkább a csalásra vonatkozó szabályokat alkalmazták, utóbb azonban, miután igen sok esetben nem lehetett a csalás alkotóelemét, a «ravasz fondorlatot)) megtalálni és miután annál a cselekménynél «tévedésbe ejtésről, vagy tévedésben tartásról)) alig lehet szó, a cselekmény tehát csalásnak helyesen nem minősíthető: a kérdéses cselekményeket mindinkább a Btk. 400. §-a 15