Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 2. kötet (13-19. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 13. szám - A magánjog és a büntetőjog viszonya egymáshoz. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1910. október 30-án Kassán megtartott teljes-ülésén

11 tartás nem rendeli, hogy a tanú csak lényeges körülményre hallgattassák ki, azt tehát, hogy az incriminált tanúvallomás ily körülményre vonatkozott-e, csak utólag lehet, tehát a hamis tanúzás miatt indított bűnügyben kell megvizsgálni és megállapítani. Másként áll azonban a dolog a hamis eskü bűncselekményére nézve, a mely természetesen csak polgári ügyben fordulhat elő. Ezt a büntető törvénykönyv értelmében (219. §.) elköveti, «a ki polgári ügyben hamis fő-, pót-, becslő- vagy felfedező esküt teszi). Hogy ezen eskük bármelyike — úgy mint az esküvel megerősített hamis tanúzás — szintén «az ügynek valamely lényeges ténykörülményére» vonatkozott legyen, azt a törvény a bűncselekmény constitutiv alkatelemeként expressis verbis nem kívánja; de nem mintha azt akarná, hogy a lényegtelen körülményre vonatkozó eskü is megállapítsa a hamis eskü tényálladékát, vagy mintla a hamis eskü emez alkateleméről megfeledkezett volna, hanem azért, mert a lényeges körülmény felemlítése merően felesleges lett volna. A büntető törvénykönyv, a midőn a hamis eskü fogalmát felállítja, nyilván a törvény alkotásakor még egész terjedelmében érvényes 1868 : LIV. törvényczikkre támaszkodott es hamis volta miatt azt az esküt akarta bűntettnek nyilvánítani, a melyet az idézett törvényczikkhez, a polg. törvénykezési rendtartáshoz képest tesznek le. Hogy ez így van, erre vall, hogy a büntető törvénykönyv a perrendtartás szerinti számban és ennek nomenclaturájával sorolja fel az eskü nemeit; hogy a mondottak szerint azt, hogy az eskü lényeges körülményre tétetett le, a hamis eskü alkotóelemei között nem nélkülözhetjük ; és hogy a helyes törvénymagyarázat szabályai szerint — hacsak erre feltétlenül kényszerítő ok fenn nem forog — nem szabad ráfognunk a törvényre, hogy olyasmiről, a mire nézve okvetlenül rendelkeznie kellett volna, megfeledkezett. A büntető törvénykönyvben tehát a hamis eskü fogalmának felállításánál felesleges volt a «lényeges ténykörülményt) felemlítése, azért, mert felemlítette már azt a büntető törvényt e tekintetben kiegészítő perrendtartás, a midőn íi