Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 2. kötet (13-19. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 13. szám - A magánjog és a büntetőjog viszonya egymáshoz. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1910. október 30-án Kassán megtartott teljes-ülésén

9 lopás, «a tulajdonjog tisztázatlanságán okából; nem lopás a dolog elvitele, az ennek tulajdona iránti per folyama alatt; és nem lopás az ingatlan termésének learatása s elvitele, mikor az ingatlan a felek között per alatt áll. A magánjog sarkalatos szabálya, hogy a birtokra való jogosultság a birtoklás és birlalás kérdéseiben figyelembe nem jön, különösen hogy ezt a jogosultságot és a birtokháborítás jogszerűségét a possessorius perben, a sommás visszahelyezés iránti kérelem ellenében érvényesíteni nem lehet. És ezt a szabályt a polgári bírónak Lövetnie kell; tehát meg kell védenie a birtokot és birtokháborítást kell megállapítania, habár a háborító a birtokos ellen előzetesen tulajdoni keresetet tett folyamatba, sőt daczára annak, hogy az alperes a felperes tulajdonjogát elismerte. A büntető biró szerint azonban evvel egyenes ellentétben a tulajdoni per alatt álló ingó dolgot a felperes az alperestől el nem lophatja, mert a tulajdoni per indítása az alperes birtokát — legalább a felperessel szemben — megszüntette. A hamis tanuzásra vonatkozóan büntető törvénykönyvünkben oly rendelkezéseket találunk, a melyek közvetve bár, de félre nem érthetően kifejezésre juttatnak bizonyos superioritást, a melyet a büntetőjog igényel a maga részére a magánjoggal szemben ; bizonyos lebecslését annak az anyagnak, a melylyel az utóbbi jog foglalkozik, avval szemben, a melynek védelme a büntetőjog tárgya. A ki bűnvádi ügyben az ügy lényeges körülményére nézve hamis vallomást tesz és azt esküvel megerősíti, az — eltekintve a súlyosabb esetektől — hamis tanúzás bűntettéért öt évig terjedhető fegyházzal bűnhődik (Btk. 213. §.). A ki ugyanily vallomást tesz polgári ügyben, vagy a ki polgári ügyben hamisan esküszik, annak büntetése öt évig terjedhető börtön (215. §.). Miután pedig bűnvádi ügy az is, a mely vétség miatt indul; és miután a fegyház elvitázhatlanul súlyosab büntetési nem, mint a börtön (20., 92. §): az említett két büntetési tétel nyilvánvaló tanúsága annak, hogy büntető törvénykönyvünk a bármely bűncselekménynyel sérthető jogi érdeket fontosabbnak tartja annál, a melyet a magánjog véd meg; hogy törvénykönyvünk értelmében az 9