Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 1. kötet (1-12. füzet) (Budapest, 1910)
1910 / 1. szám - Székfoglaló beszéd. A Magyar Jogászegylet 1909. évi deczember hó 12-iki közgyűlésén tartotta Nagy Ferencz
5 felemelőbb és megnyugtatóbb ez reám nézve, minél hízelgőbb bizonyítványt tartalmazzon eddigi tudományos és közéleti működésemről, annál kevésbbé volnék rá méltó, annál kevésbbó volna jogom ahhoz, hogy engem a tudomány igazi bajnokának tekintsenek, ha azt illő szerénységgel nem fogadnám. Jól tudom én azt, hogy a tudomány terén általában és a jogtudományban különösen milyen kivételes az absolut érték. Mily kevés az, a mit az egyes hozzáad ahhoz, a mit mások előtte már elvégeztek! Milyen gyorsan megy feledékenységbe és szorul hátra az, a mit cselekszünk, az újabb vívmányok által, az újabb változások, tapasztalatok és kutatások által, és épen a jog terén milyen kevés az állandóság és minő gyorsan haladja túl az egyik generatio azt, a mit a megelőző alkotott. S magamra nézve tudom nagyon jól, hogy nem tarthatok igényt csak legfeljebb arra, hogy abban a munkában, a melyet a magyar jogtudomány előbbrevitele körül teljesítünk, szerény szerep nekem is jutott; és ha ebben van valami kis érdemem, hát az talán csak az a mód, a melyen dolgoztam és különösen az a czél, a mely engem főképen betöltött és vezetett, elsősorban az, hogy lehetőleg kiemeljük a magyar jogtudományt és jogéletet általában az egyoldalú utánzás köréből. (Élénk helyeslés.) En azt hiszem, hogy a midőn erre törekszünk, ideálunkká kell, hogy tegyük azt, hogy nemzeti jogtudományunk legyen, a mi természetesen nem jelenti egyedül a magyar nyelven írást, hanem hogy a magyar gondolkozásmód, a magyar karakter is kifejezésre jusson a mi jogi tudományos működésünkben (Helyeslés) és hogy azok az intézmények, a melyeket a jog által szabályozunk, csakugyan megfeleljenek a magyar viszonyoknak, a magyar nép követelményeinek, sajátos felfogásának és érdekeinek. De hát hogyan érhetjük el ezt a czélt ott, a hol eredeti magyar forrásokból nem meríthetünk, mert ilyen források csak nagyon gyéren állanak rendelkezésünkre? Meggyőződésem szerint csak úgy, hogy nem egyoldalú eljárással, hanem az összes művelt kulturnépeknek egyaránt való tanulmányozásából és útmutatásaiból merítjük azt, a mit mi magunkra 5