Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 1. kötet (1-12. füzet) (Budapest, 1910)

1910 / 1. szám - Székfoglaló beszéd. A Magyar Jogászegylet 1909. évi deczember hó 12-iki közgyűlésén tartotta Nagy Ferencz

10 szen a Magyar Jogászegyletnek is ez a két legfőbb célja : a nemzeti jogtudomány lehető megteremtése és pedig ott, a hol nekünk eredeti intézményeink nincsenek, a látkörnek minél nagyobb kiszélesítése, minél több és változatosabb benyomások felvétele és továbbszövése által és másrészt, hogy az elmélet és gyakorlat egyaránt találja meg a maga otthonát «bben az egyesületben. Épen most van harmincz éve, hogy a Magyar Jogászegylet megalakult, és örömmel constatálhatjuk, hogy ebben az egyletben az elmélet és gyakorlat mindig a legszebb harmóniában volt egymással, hogy azon férfiak között, a kik a Magyar Jogászegylet munkájában résztvettek, soha komoly ellentétek nem léteztek a tekintetben, hogy ezen kettős czél melyet követnünk és elérnünk kell. Ha végig tekintünk azon a most már háromszáz füzeten, a melyet a Magyar Jogászegylet kiadott és a mely a Magyar Jogászegylet munkáját tartalmazza, az itt tartott előadásokon, a tanulságos és igazán hasznos és mélyreható vitákon, a melyek itt lefolytak ; akkor azt látjuk, hogy a birói, az ügyvédi, a tanári kar legjelesebbjei vállvetve, egymást kölcsönösen kiegészítve fáradoztak azon, hogy a Jogászegylet működését ezen kettős irányban minél magasabbra emeljék, és büszkeséggel tekinthetünk vissza arra a korra, a melyet a Magyar Jogászegylet betöltött. Elmondhatjuk, hogy a Magyar Jogászegylet a magyar jogtudomány művelését folytonosan öregbedő tekintélyre emelte, és annyira megkedveltette a magyar jogászság kebelében, hogy valóban csodálattal szemlélhetjük azt az óriási különbséget, a mely e tekintetben létezik, szemben azzal az állapottal, a melyet a Jogászegylet megalapítása alkalmával talált. Hiszen, hogy egyebet ne említsek, ma már a Jogászegylet tagjainak száma az 1600-at meghaladja. Ez oly tekintélyes szám, a melyet nem ért volna el a Jogászegylet, ha nem lett volna rá méltó, ha semmi vonzerőt nem gyakorolt volna a magyar jogászságra, ha a mi jogászaink jobbat tehettek volna, mint hogy résztvegyenek a Magyar Jogászegylet munkájában. És ha látjuk azt, hogy előadásaink, vitáink minő szép és tekintélyes nagy közönséget vonzanak és hogy vannak esték, a mikor termeink szűkeknek bizonyul10