Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 6. szám

6. BZ. Magyar Jogász-Újság 77 tovább használja, csupán azt bizonyítja, hogy az örökös nem csupán az örökhagyó vagyonjogaiba lép be. Ennnyi az, a mit Sohm a kérdésre nézve az id. helyen mond, s a magyar jog vizsgálata ezeket az eredményeket legfellebb még élesebben domborítja ki. „Ki valamely létező kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján szerez meg, azt a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezésével az addigi czég alatt az utódlást kifejező toldással vagy a nélkül folytathatja" (keresk. törv. 12. § ) A törvény igen helyes óvatossággal kerüli a vagyonjogok átruházásánál használatos kifejezéseket. Nem beszél sem a czég „megszerzés"-érői, sem a czég „elidegenítésiéről, sem a czég „átruházás"-áról. A törvényben csak annyi van, hogy az üzlet megszerzője azt a régi czég alatt folytathatja. Ha ehhez hozzávesszük a czég legális definitióját, mely szerint az „azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja s melyet aláírásául használ" (keresk. törv. 10. §.): akkor egészen kétségtelen, hogy a czég a mi jogunk szerint is egyáltalán nem átruházás tárgya, s hogy tehát a successio, a jogutódlás jogi kathegoriáját a czégre alkalmazni nem lehet. Az „üzlet", mint jogi egység, törvényünk szerint szerződés vagy örökösödés utján megszerezhető ; a czég nem szerezhető meg, mert az csak egy név, megjelölés, és pedig annak a kereskedőnek megjelölése, aki az üzletet tényleg folytatja. Ez a megjelölés lehet azonos az ő polgári nevével, lehet attól különböző : czég az is, a mit a kereskedő jogosulatlanul használ az ő kereskedői minőségének megjelölésére, s az ő czége; mert a kritérium nem jogi, hanem tényleges ismérvekből indul ki. Nos, a legelemibb logika zárja ki azt, hogy átruházhassak másra olyasmit, a mi semmi egyéb, mint az én megjelölésem, az én bizonyos irányú tevékenységemnek a kifejezője. Átruházhatja-e Marconi azt, hogy ő á drótnélküli távíró feltalálója ? Átruházhat]a-e Columbus Amerika felfedezését? Átruházhatja-e Goethe a Faust szerzőségét ? Ha a czég valóban a kereskedő kereskedelmi neve, akkor a czég „megszerzője" nem szerzett meg egyebet, mint annak a beleegyezését, akinek beleegyezésére ehhez a jogszabály szerint szükség van, arra, hogy ő ezentúl magát mint kereskedő ugy nevezze, a hogyan eddig a „jogelőd" nevezte magát. Csakhogy ez aztán valóban nem jogutódlás, és annak a szabálynak az alkalma2ása, hogy nemo plus juris stb., puszta fogalomzavar. Mi következik már most ebből ? Az, hogy a czégre vonatkozó minden jogkérdés kizárólag annak a személyéből ítélendő meg, aki azt használja; a „jogelőd" az egész dologhoz csak az — áldást adja s csak annyiban jön figyelembe, vájjon nem-e tilthatja meg másnak ama czég használatát. Ha a kiskereskedő a maga üzletét czégestül átruházza, s az átvevő az üzetet kibővitvén, azt a kisipar körét meghaladó méretekben készül folytatni: semmi akadálya sincs annak, hogy az a czég akár az utódlást kifejező toldattal, akár anélkül, bejegyeztessék. A bejegyzés lehetősége és szükségessége kizárólag annak a kereskedőnek a személyéből ítélendő meg, aki a czéget a maga kereskedelmi nevéül használja; hiszen a czéghivatal egyáltalán nem mondja ki végzésében azt, hogy ez a kereskedő jogosan használja azt a czéget, amelyet bejelentett; s a törvényből üzletátruházás esetére csak annyi következik, hogy a czéghivatalnak meg kell vizsgálnia, vájjon a bejelentett czég azon helyen létező többi czégtől különbözik-e. Tényleg azonban a czéghivatal sokkal messzebbmenő ellenőrzést gyakorol. Megkívánja a „jogelőd" beleegyezésének igazolását,1-2) örökösödés esetén az örökösi minőség igazolását S éppen a most szőnyegen levő kérdésben is már úgyszólván a törvény életbelépte idejéből találunk határozatot,8) mely megkívánja, hogy üzletátruházás esetén a régi czég a czégjegyzékbe be legyen vezetve. Sőt egy-egy határozat odáig ment, hogy azt is megkövetelte, hogy a czég megvevője a czégjegyzékbe még ne legyen bejegyezve.4) Erre azonban már Nagy Ferencz megjegyezte,5) hogy ez a törvényben nem talál kellő támpontot. Azt hisszük, az eddigiekkel sikerült kimutatnunk, hogy annak sincs támpontja a törvényben, hogy a fennálló czégnek a czégjegyzékbe már be kell vezetve lennie. A törvény felfogása nem az, hogy czége csak bejegyzett kereskedőnek van. Minden kereskedőnek van czége, mert valamely név alatt minden kereskedő folytatja üzletét és valamely nevet aláírásul mindegyik használ, ha egyáltalán aláir valamit. Ha tehát a be nem jegyzett kereskedő feljogosít mást arra, hogy az ő be nem jegyzett czégét használhassa, ez a másik minden jogot gyakorolhat, ami az ö üzletének figyelembevételével az ő czégéhez tapad. De tegyük már fel, hogy a bejegyzésre alkalmas üzletet folytató kereskedő jogosulatlanul használja egy be nem jegyzett kereskedő czégét s sikerült neki azt a czégjegyzékbe is bevezettetni, amelyből hiszen a be nem jegyzett kereskedők czégei nem tűnnek ki. Ez bizonyára névbitorlás, ha már nem czégbitorlás, s a be nem jegyzett kereskedő a bitorolt czéget a czégjegyzékböl töröltetheti, igaz, hogy csak köztörvényi per utján, az adio negatoria utilis folyományaképen. Ha már most az üzlet átvevője személyében a specziális kereskedelmi jogi oltalom előfeltételei fenforognak, nincs ok arra, hogy visszamenjünk az elődre, — kinek a czége az ő megjelölése volt, tehát nyilvánvalóan más, mint a megszerző czége. !) Nagy F. : Kereskedelmi jog, I. köt. 26. §. 15. j. 2) Bpesti T. 1743/1877. sz. 3) Bpesti T. 5028/1878. sz. 4) Bpesti T. 4019/1882. sz. 6) let. h. 16. j.