Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 5. szám - A német bűnügyi statisztika 1904-ben - A régi román büntetőjog

70 Magyar Jogász-Ujság VII. évf. mint a különbeni csekély büntetés, amelyet lefizetni vagy leülni kell. Schmitt szerint a btk. általános részébe a következő rendelkezés volna beiktatandó: „A büntetés helyett, különösen enyhe esetekben, kitanitás is állapitható meg. A kitanitás ki van zárva, ha az Ítélkezés tárgya bűntett." ^£ /\ A német bűnügyi statisztika 1904-ben. A német bűnügyi statisztika legújabban megjelent kötete az 1904. évre vonatkozó adatokat tartalmazza. A statisztika 1882-ig visszamegy s évenkint egy kötet jelenik meg belőle, amely terjedelmes táblázatokból és fölvilágositásokból áll, amelyek a birodalmi igazságügyi hivataltól, illetve a császári statisztikai hivataltól származnak. A bircdalmi bűnügyi statisztika azonban csak a bűntettekre és a vétségekre s ezekre is csak annyiban terjeszkedik ki, amennyiben azokra a birodalmi törvények állapítanak meg büntetést. Az 1882 —1891-ig tartó időszakban a bűntettesek száma egyre szaporodott s 1904-ben érte el tetőpontját. A legtöbb elitélt (66484) a berlini főtartományi törvényszéki, a legkevesebb (3229) pedig az oldenburgi bírósági kerületre esik. Az előző (1903.) évvel összehasonlítva, az elitélt egyének számának a legnagyobb relatív növekedése (8'l°/o) Hammban, a legnagyobb csökkenése (6°/o) pedig Brauaschweigban volt észlelhető A fölmentések gyakorisága, amely 1882. óta folyton növekszik, Württembergben (20'6°/o) és Poroszországban (20 ö°/o) volt a legnagyobb, Szászországban (12 8%) és Badenben (10'3°/o) volt a legkisebb. Az összes bűncselekmények közül 25'4°/o a testi sértésekre, 19 1% a lopásra, lV8°/o a becsületsértésre, 12-l°/o a csalásra, sikkasztásra, bűnpártolásra, orgazdaságra és okirathamisitásra, 14-7°/o a házjog megsértésére, a tulajdonjog megkárosítására, a hatósági hatalom ellen szegülésre és a kényszerítésre esik. Az erkölcs elleni bűncselekmények 2,6°/o-tel szerepelnek. A visszaesőkre nézve is érdekes adatokat találunk a német statisztikában. 1894 óta a visszaesők száma — tiz év alatt — 37'8°/o-et tett ki. Az egyes években a visszaesők száma annál nagyobb volt, minél közelebb volt az illető év a kiindulási (1894.) évhez. Az első (1894.) évben a visszaesők az összes bűntetteseknek a 9-5°/o-ét, az utolsó (1904.) évben pedig csak 11%-ét tették. Figyelemreméltó, hogy a visszaesés annál gyakrabban s annál gyorsabban bekövetkezett, minél rovottabb multu volt az illető. A visszaesések 57°/o-je rokon-bűncselekmény volt, 26%-je lopásra és sikkasztásra, 24'7°/o-je testi sértésre, 10 5°/o-je pedig a közrend elleni bűntettekre és vétségre vonatkozott. Ami a kiszabott büntetési nemeket illeti, 1882 óta állandóan csökkent azon eseteknek a száma, amelyekben időleges fegyházbüntetést szabtak ki. Általában az utóbbi 15 év alatt a hosszabb tartamú büntetések száma növekedett, mig a rövidtartamuaké csökkent. A rövidtartamu szabadságvesztésbüntetések helyébe a pénzbüntetés és a fiatalkoruakra nézve a dorgálás lépett, amelyeknek az alkalmazása folyton sűrűbbé válik, A bajor fogbázi rendtartás. Bajorországban a mult 1907. év szeptember 20-án — királyi rendelettel — uj fogházi rendtartás lépett életbe, amelynek főbb pontjait az alábbiakban közöljük. A rendelet a megtorlást és a javítást tekinti a büntetés főczéljának. Kitűnik ez a következő szavaiból: „A foglyokkal érzékeny szigorral kell bánni. A büntetés végrehajtásának a feladata azonban abban áll, hogy a fogolyt megjavítsa. A fiatalkorú foglyoknál pedig, a bánásmódnak főként arra kell irányulnia, hogy nevelésük hiánya kipótoltassék." A bajor büntetőjogászok gyakorlati kiképzésére nézve rendkívül értékes intézkedése a rendeletnek az, amely szerint a bírák és jogászemberek gyakrabban látogatást tehetnek a zárkákban s a foglyok oktatásánál is jelen lehetnek. A foglyok az ügyvéd látogatását fogadhatják. A foglyok naponként 1 órát töltenek a szabadban. A betegekkel való bánásmódot a fogházi orvos állapítja meg s ennek a kívánságára specialistának a közreműködése is igénybe vehető. Ezenkívül, betegápolásra, a foglyok is alkalmazhatók. Az intézeti előljáró a jómagaviseletü foglyoknak kivételesen megengedheti, hogy helyes irányú lapot olvassanak, hogy igy a hosszabb tartamú büntetés miatt, a külvilágtól el ne idegenedjenek. Szigorúan eltiltja a rendelet az elkövetett bűntettnek az ábrázolását, a titkos, vagy jelbeszédeket és a tetoválást is. Nagy súlyt fektet a javaslat arra, hogy a foglyoknak minél több okuk legyen a jómagaviseletre. E czél elérésére szolgálnak : a megdicsérés, bizonyos szerényebb élvezeti czikkek, a gyakrabbi levélváltás és látogatásfogadás megengedése, a jobb és jövedelmezőbb munkával való foglalkoztatás és az évenként 20 márkáig terjedhető pénzbeli jutalom, végül pedig a megkegyelmezés. /\NA A régi román büntetőjog. A régi román (helyesebben: oláh és moldvai) büntetőjog és — merjük állítani — az egész európai büntetőjog egyik legérdekesebb s bizonyos tekintetben páratlan alkotása: 1. Vazulnak 1646. évi törvénykönyve. E törvényt — egyes részeiben — meleg emberszeretet és a méltányosság szelleme hatja át akkor, amidőn Európa legtöbb államaiban a tortura és a barbarizmus ülte vad orgiáit a büntetőjog birodalmában. Egyes intézkedései bizony, még napjainkban is, nem egy-két büntetőtörvénybe illenének bele. Mindazonáltal sajátságos, hogy e kódex a testcsonkitó büntetéseket megtartotta, amin különben nem nagyon csodálkozhatunk, mert hiszen abban az időben a testcsonkitó büntetések képezték a büntetési rendszer „gerinczét." A törvény érdekesebb részletei a következők: A ki végszükségben ruhát, vagy, hogy az éhhaláltól megmenekedjék, élelmiszert lopott, nem büntethető. Ugyanezen kivétel érvényes azon esetben is, amidőn valaki „az ellenségét, vagy más gonosz, avagy istentelen embert" lopott meg. A ki a csecsszopó gyermeket megöli, „szigorúbban büntetendő, mint az, aki felnőtt embert öl meg." A büntetés — ily esetben — a halál. Érdekes a következő intézkedés is; „Azon férj, aki nem hiv orvost akkor, amidőn a felesége beteg s nem vásárolja meg a szükséges orvosságokat, vagy tápszereket, elveszti a neje után reá-