Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 21. szám - A török alkotmány

21. sz. Magyar Jogász-Újság 201 Az adóügyekre nézve kimondja a törvény, hogy minden, az állam javára eső adó csakis törvény által állapitható meg. Fölállítja a törvény az állami számvevőszék intéz­ményét is, a mely tizenkét elmozdithatatlan tanácsos­ból áll s a mely az állam pénzügyi állapotáról minden három hónapban köteles jelentést tenni a szultánnak. A mi végül a tartományi kormányzatot illeti, e tekintetben is megmarad a régi állapot s csupán ujabb intézmények beillesztéséről van szó. A törökbirodalom — közigazgatási szempontból — vilajetekre, szandsákokra, kazákra és nahiékre van föl­osztva. A vilaje, vagyis tartomány élén a váli áll, a kit egy állandó közigazgatási bizottság segit az igazgatás­ban. Ezenkivül minden tartományban működik egy u. n. pénzügyi tanács is. A szandsák, vagy kerület élén a muteszszárif áll. A káza, vagy járás ügyeit a kajmakán és a mellé rendelt tanács intézi. Végül a nahieh vagyis a törvényhatóság élén a két évre választott s az illető tartomány válija által megerősített mudir áll, a ki mellé viszont s törvény­hatósági tanács van rendelve. Ez a szervezet tehát — mint már emiitettük — továbbra is megmarad. Az uj törvény — a mely kifejezetten a deczentra­lizáczió elvén áll — pontosabban körvonalozza az egyes — föntemlitett — tanácsoknak a hatáskörét. Különös figyelmet érdemelnek még a törvény záró­intézkedései is. Ha oly tények, vagy bizonyítékok merülnek föl, a melyek folytán a birodalom valamely területén a köz­rend megzavarásától lehet tartani, a kormánynak jogá­ban áll, hogy az illető területen az ostromállapotot ki­hirdesse. Ily esetben a polgári jogok fölfüggesztetnek s a szultánnak jogában áll, hogy azokat, a kik a biroda­lom biztonságára nézve veszélyesek, a birodalomból száműzze. Kimondja még a törvény a kötelező népokta­tást is. Végül a hiteles törvénymagyarázatról is intézke­dik az a'kotmány oly módon, hogy a büntetőtörvények hiteles magyarázójaként a semmitőszéket, a közigazga­tási törvényekre nézve az államtanácsot, az alkotmány­törvényre nézve pedig a szenátust jelöli meg. /\ A bűnözés fogalma az anarkhisták szerint. A madridi „Tierra ylibertad" czimü anarkhista lap, a pár év előtti barcelonai merényletről irva, ki­fejti többek között az anarkhistáknak a bűnözésről táplált nézeteit is. Ezek szerint: 1. Bűntettes minden ember, aki nyers ereje, értelmi felsőbbsége, vagy éles ösztöne folytán, mást, vagy másokat, egyénileg, vagy másokkal egyetemben, rágalmaz, lealacsonyít, bántalmaz, kínoz, szabadságától, vagy életé­től, a maga javára, vagy idegen czél elérésére, maga, vagy a más akaratának engedelmeskedve, megfoszt; mindezen cselekmények csak akkor nem tekinthetők bűntetteknek, ha azok az illető saját életének s a gyengék és elnyomottak fenyegetett létérdekének a védelmében követte el. Vagyis: az állami igazságszolgáltatás mozzanatai bűncselekmények, mig az u. n. anarkhista büntettek a jogos védelem esetei, az anarkhisták szerint! 2. Bűntettes minden ember, aki a mások becsü­letén, vagy munkáján gazdagodott meg. 2. Bűntettesek mindazok, akik kisajátítják az ifjú­ságot és a nevelést a maguk terrorizáló tanaival, amelyek a képzeletet elbutítják s az embereket egymás ellen uszítják s a faji, vallási és pártgyülölet magvát hintik el bennük, hogy azok egy bálvány javára, köl­csönösen elpusztítsák egymást. Ilyen „bálvány" az anarkhisták szemében : a vallás, a haza stb. 4. Bűntettesek azok is, akik csalárd uton tesznek szert az emberi gazdagságra, részint azáltal, hogy drágán adnak s olcsón vásárolnak, vagy meghamisítják az élelmi­szereket, részint pedig azáltal, hogy a nyomorúságot ki­aknázva, uzsoráskodnak, avagy a munkásokat, valamely társadalmi hazugság ürügye alatt rászedik. 5 Bűntettesek azok is, akik a hatalommal, vagy a tudománynyal visszaélve, ártalmas eszközöket, mérgeket, bóditó szereket oly czélból, adnak el, hogy azáltal vala­kinek a halálát okozzák, vagy azt az elméjétől meg­foszszák, avagy, hogy másokat kínozzanak, vagy hatal­mukba kerítsenek. 6. Ugyanilyen, vagy még alábbvaló bűntettesek azok is, akik valamely munkáscsoportban kémszolgálatokat teljesítenek. — A halálbüntetés ellen. Oroszországban a tömeges kivégzések hatása alatt nagy mozgalom indult meg a halálbüntetés ellen. A harczosok élén áll Tolsztoj, aki legutóbb brosúrában szállott szembe a halálbünte­téssel. Most a legkiválóbb politikusok, tudósok, irók, művészek és az orosz társadalom más előkelőségei, köz­tük az első és második duma elnökei, nyilt felhívást intéztek az orosz társadalomhoz, abból az alkalomból, hogy legközelebb egy dumaképviselő a halálbüntetés el­törléséről szóló törvényjavaslatot terjeszt elő. A fel­hívásból kiemeljük a következőket: Az emberiség nagy tanítói, a vallások alapitói, a filozófusok és moralisták, valamint a legkiválóbb jogászok lángoló és lelkes sza­vakkal ítélték el az ember meggyilkolására vonatkozó rettenetes „jogot", amely a társadalmi jólét ürügye és a törvény takarója alatt űzetik. A halálbüntetés a bíró­ság tévedése esetén sem tehető jóvá és mint a bűnügyi statisztika bizonyítja, a bűnösökre éppenséggel nem bír visszariasztó hatással. Az a szofisztikus hazugság, a melyet közönségesen a halálbüntetés védelmére szoktak felhozni, hogy a bűnösöknek a saját mértékükkel mér­nek, pszichológusok által meggyőző erővel meg van czá­folva. A halálbüntetéstől való irtózat nemcsak a bitófán vesz erőt az áldozaton, de azt megelőzőleg is; ez a lelki kinzás emberre elviselhetetlen. Emellett e büntetés­nemnek éppenséggel nincs a jogrend helyreállítására vezető hatása. A halálbüntetés a legbiztosabb eszköz az erkölcsi érzés megsemmisítésére, a társadalmi morál összerombolására és a nép elvaditására. Nem lehet nap­ról-napra büntetlenül az emberi élet értékét a tömeg szemében alábecsülni. Már is mutatkoznak az emberi

Next

/
Oldalképek
Tartalom