Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 20. szám - A gyermek mint tanu - Állatpörök

20. sz. Magyar Jogász-Ujság 195 Az emelvény előtt lovon ül egy másik biró, mögötte pedig beláthatatlan embertömeg tolong, hogy az é'dekes látványt élvezhesse. Egyébként igen gyakran megesett, hogy a disznók bölcsőben fekvő gyermekeket összemarczangoltak. Ha a disznót följelentetlék, ez esetben a bíróság egész a 18-ik századig, rendes eljárást indított a tettes ellen. Nem egyszer megesett, hogy ilyenkor az egész falkát, amelyhez a delikvens tartozott, halálra Ítélték. A disznókon kivül főleg bikák követtek el gyakrabban merényletet az emberi élet ellen, amelyeket szintén halálra Ítéltek és a tett színhelyén felakasztottak. 1389-ben például egy lovat Ítéltek halálra gyilkosság miatt, 1467-ben pedig egy macskát ért hasonló sors, amiért egy 14 hónapos gyermeket megfojtott. Gyakran boszorkányság miatt kerültek hóhérkézre az állatok. Bázelben például 1474-ben halálra Ítéltek egy kakast, amelyik azzal volt vádolva, hogy az ördöggel czimborált és tojást tojt. A kakast a tojással együtt nyílt piaezon elégették. Még Voltaire is tud egy lóról, melyet azért ítéltek balálra, mert mindenféle boszorkánysághoz értett. A legérdekesebb ezen perekben az, hogy az eljárás teljesen a törvényes kellékeknek megfelelően ment végbe, mintha csak emberekről lett volna szó. Az 1499-ik évből fenmaradtak egy gyilkossággal vádolt disznó pőrének aktái, melyekből kitűnik, hogy az elitélt állatnak még a halálos ítéletet is felolvasta a biró, mielőtt a vesztőhelyre vitték. Maga a kivégzés is ugyanazon szabályok szerint történt, mint ahogy az emberi elitélteket kivégezték. Az állatot kocsin vitték ki a vesztőhelyre s a kocsi két oldalán törvényszéki szolgák haladtak. A kötél által kivégzett állat husa tisztátalan volt, melyet ennélfogva nem volt szabad élelmiszer gyanánt kiárusítani, ami érzékeny veszteség volt a tulajdonosra nézve, főleg ha egy egész csordát végezteki ki. Rendesen ott volt a kivégzésnél az állat gazdája és az állattól megölt gyermek atyja is. És éppen ebben rejlik az állatpörök praktikus és szimbolikus jelentősége. Az állat kivégzése büntetés volt a gazdájára nézve és figyelmeztetés egyúttal arra, hogy máskor jobban vigyázzon az állataira; az atyát pedig, aki kénytelen volt az emelvényen, a hóhér mellett helyet foglalni, a nép gúnyja figyelmeztette arra, hogy ezentúl ne tegye ki gyermekeit könnyelműen a halálnak. — Jogászképviselők. Az Északamerikai Egyesült-Államok törvényhozásában, csak ugy, mint nálunk, túlnyomó a jogászelem. A szenátus kilenczven tagja közül hatvanegy jogász, egy orvos, tizenhárom kereskedő és gyáros, egy újságíró, öt gazda ; a többi ismeretlen foglalkozású. A képviselőház háromszáznyolczvanhat tagja közül kétszázötvenkettő jogász, kettő orvos, tizenöt újságíró, három mérnök, ötvenöt üzletember és gyáros, négy tanító, tizenhét gazda, egy-egy művész, katona, tengerész, építész, gyógyszerész, postás ; a többinek képzettsége és foglalkozása ismeretlen. A jogászok nagy része ügyvéd. A magyar képviselőházb m százharmincz ügyvéd van. — Öngyilkosság, baleset és iszákosság. A dán statisztikai hivatal által az 1896-tól 1905-ig terjedő tízéves cziklusra vonatkozóan közölt adatok szerint minden százezer emberre huszonkét öngyilkosság esett | Az arány négyszer akkora a férfiaknál, mint a nőknél. A huszonöt-hatvanöt, éves férfi-öngyilkosok között minden második alkoholista volt. Évenként átlag hatszáz haláleset történt baleset következtében, ezek közül százötven munka közben. A baleset folytán meghalt tizenöt éven felüli férfiak közül minden ötödik, a negyvenöt éven felüliek közül minden harmadik iszákos volt. — A Magyar Jogászegylet 1908. szeptember 30 ki lejárattal Fayer László pályadijat tűzött ki a titok büntetőjogi védelmére. Azon általános érdeklődés tanujeleképp, melyet e kérdés keltett, a pályamunkák beadásának véghatáridejéig 6 (hat) pályamunka érkezett be, melyeket a jogászegylet biráló-bizottsága vett át. A hat pályamunka jeligéje a következő : 1. „Suum cuique." 2. „Non intratur in veritatem nisi per charitatem." 3. „Jó törvények alkotása és azok helyes alkalmazása képezi alapját az állam és a polgárok jólétének.* 4. „Gradus." 5. „Gaius." 6. „In certis unitas, in dubiis libertás, in omnibus veritas." Amennyiben a fent megjelölt jeligés munkákon kivül egyéb pályamunkák is küldettek volna be, melyek nem érkeztek rendeltetésük helyére, a titkári hivatal felkéri ezek beküldőit, hogy mentől előbb jelentkezzenek. (V., Szemere-utcza 10.) IRODALMI ISMERTETÉSEK. Z\ P- P. Pustoroslev: „Ruszkoje ugolovnoje pravo. Opscsaj csaszt. Viipuszk I. Fvedenije. Isztocsniki ugolovnago prava. Presztuplenie." Jurjev, 1908. (Orosz büntetőjog. Általános rész. I. kiadás. Bevezetés. A büntetőjog forrásai. A bűncselekmény.) — „izlekcíj pooszovennoj csaszti ruszszktjo ugolovnojo psiva." (Leczkék az orosz büntetőjog különös részéből.) Jurjev, 1908. A gazdag orosz büntetőjogi irodalom legújabb ter. mékei többnyire az 1903. évi uj btk. („Ugolovnoje ulo. zsenje") által teremtett jogállapotnak a részletezéséve és megbeszélésével foglalkoznak. Az idevágó irodalmj termékek között az első helyet foglalja el Pustoroslev\ orosz császári államtanácsos és jurjevi (dorpati) egye temi tanár fentemiitett nagyszabású munkája. A szerző a klasszikus iskola hive ugyan, de azért a pozitív iskola számos tételét és eredményét is elfogadja. Különös figyelemmel van a modern kriminálpolitikai követelményekre is. A munkát általában széleskörű alaposság, éles kritika és önállóság jellemzi. Különös figyelemmel van a nagytekintélyű szerző az orosz Írókon kivül a franczia, német, olasz és angol büntetőjogászok munkáira is. Pustoroslev munkája főként az uj btk.-nek a régi btk -vei való összehasonlítására s az előbbi szabályainak a kifejtését czélozza s a szerző legnagyobb érdeme abban áll, hogy munkája az első rendszeres és tudományos feldolgozása az orosz büntetőtörvénykönyvnek. Terünk nem engedi, hogy e monumentális munka részletezésébe bocsátkozzunk, mert azzal kapcsolatban a régi és az uj orosz büntetőjogot is behatóbban kellene ismertetnünk, ami lapunk keretét messze túlhaladná. Ehelyett ismételten utalunk arra, hogy a Pustoroslev kitűnő munkája méltó büszkesége az orosz büntetőjogi irodalomnak s elsőrendű forrása az orosz irodalom terén tájékozást kereső idegen jogászoknak.