Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 20. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1908. október 15. 20. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT Joggyakorlati szemle. A magyar joggyakorlat biztosítási ügyekben. (R.) Az általános vonatkozású birói határozatok köréből kiemelendőnek tartom a királyi Curiának azon határozatát,1) amely a biztosítási feltételek szokásos azon kikötését, amely szerint a biztosító társaság a biztosításból folyó jogoknak engedményezését csak a társaság előzetes beleegyezésével ismeri el, joghatályosnak el nem ismeri és a társaság beleegyezése nélkül történt engedményezés révén fellépő engedményes kereseti jogának helyt ad. Ugyanezen határozatban, a kötvény főszövegében a vállalat alkalmazottjai javára szóló kedvezményezéssel szemben a feltételeknek azon rendelkezését, amely szerint a biztosítás alapján jogosított maga a vállalat, joghatályosnak el nem ismeri. Végül ugyanezen határozatban, — amint már előzőleg és ezt követőleg is — ismételve kimondotta, hogy az elévülési idő, csak a fél kártérítési igényének végleges és kifejezett elutasításával veszi csak kezdetét. Az elévülési idő kérdésében kimondotta a kir. Curia azt is, hogy a törvény által előirt elévülési idő, a felek által közös megállapodással sem hosszabbítható meg. Ha pedig a kár mennyisége egyezségileg megállapittatott és csak azután utasítja el a biztosító a kárigényt, a novácziónak tekintendő egyezség folytán az elévülésre az általános magánjogi szabályok az irányadók.2) Nem kevésbé eredeti és érdekes nézetet vall a joggyakorlat azon határozatában is, melyben kimondja, hogy ha a biztosító az elévülési idő eltelte után a biztosítottal igényének kielégítése iránt alkudozásokat kezdett, sikerrel nem hivatkozhat az elévülésre. E határozat jog- és észszerüségéhez.sok szó fér! Kimondatott,3) hogy amennyiben a biztosító társaság a biztosított, illetve kárösszeget birói letétbe helyezi és esedékességkor a biztosító azt onnan bélyeges nyugta ellenében felveszi, ezen bélyegköltséget a biztosított megtéríteni tartozik még akkor is, ha a letétre maga a biztosított adott okot, mert az esedékesség idején a biztosított teljes összegű fizetésre tarthat igényt. A biztosítási üzleti szokással helyezkedik ellentétbe a határozat, mely szerint a biztositónak az általa történt fizetésről joga van ugyan !) 1904. 1/29. 54. sz. 2) 1896. V/14. 857. sz. E határozat a későbbi judikaturában visszhangra nem is lelt, amikért kétségtelen az is, hogy a benne nyilvánuló jogelv téves. 3) 1904. V/19. 1234. sz. a biztositotttól nyugtát követelni, de követelni ugyanezen nyugtában azt is, hogy a biztosított elismerje, hogy a biztositótól semmiféle további követelése nincs, és ilyennek hiányában a fizetést megtagadni, semmiképen sem jogosult.4) A biztosító által kiállított nyugta joghatályáról és jogi erejéről tesz tanúságot a kir. Curiának azon határozata,5) amelyben kimondja, hogy a biztosított az általa kiállított nyugtának olyan tartalmát, amelyben ő kijelenti, hogy a biztosító által kára megtéríttetett és semmiféle további követelése nincs, meg nem támadhatja és nem hatálytalaníthatja akkor sem, ha igazolná, hogy a nyugta kiállítására az őt ért káreset folytán előállott szorult anyagi helyzet kényszeritette. Mert a „szorult anyagi helyzet az elismerést hatálytalanná nem teszi." Ugyancsak a biztosított által kiállítandó nyugtát illetőleg érdekes a magyar judikaturának azon ellentétes állásfoglalása, hogy vájjon a nyugta bélyegének költségét a biztosító vagy a biztosított tartozik e viselni ? A magyar joggyakorlat ugyanis egyizben már kimondotta, hogy általános magánjogi szabály lévén, hogy az adós a fizetést csak nyugta ellenében tartozik teljesíteni, ebből folyólag a nyugtabélyegnek a költsége is a nyugtázott összeget felvevő biztosítottat terheli. Ujabban azonban a joggyakorlat álláspontját megváltoztatta.6) Kimondotta ugyanis ezen határozatában a Curia, hogy ellenkező kikötés hiányában a nyugta bélyegét az adós köteles adni, minélfogva azt a biztosító a biztosított összegből le nem vonhatja. A legfelsőbb bíróság ezen Ítéletének álláspontja szerint ugyanis, igaz ugyan, hogy a fizetést az adós általános jogszabály szerint csak megfelelő nyugta ellenében tartozik teljesíteni, de a nyugta a teljesítő adós vagyoni érdekét szolgálván, annak kiállítási költsége jogosan nem a hitelezőt, hanem az adóst kell hogy terhelje, mert ellenesetben a hitelező kevesebbel tartoznék beérni, mint amennyi az ő jogos követelése. Ennek helytelensége szembeszökő oly esetben, midőn az adós kamatatlanul élvezett kölcsönt fizet vissza, mert ily esetben a hitelező még kevesebbet kapna, mint amennyit adott. Bár a magyar kereskedelmi törvény 468. §-a a biztosítási szerződés érvényéhez Írásbeli alakot kiván meg, az ajánlat szóval történt visszautasítását, valamint a szerződésnek közös *) 1905. VI/14. 1312. sz. 5) 1907. V/12. 645. sz, 6) 1907. IX/4. 857. sz.