Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 19. szám

180 Magyar Jogász-Üjság V7I. évf. viselés sem áll be ott, ahol a kötvény ki nem adatott. Röviden, a mig a kötvény a biztosító birtokában van, ellenkező kikötés hiányában a biztosító koczkázatot nem visel. (Föltéve természetesen mindig, hogy a dijnemfizetés, illetve a kötvény ki nem adása nem a biztosító hibájára, hanem a biztosított mulasztására vezetendő vissza.) Miután pedig ugyancsak a fenti törvényhely szerint a biztosított a kötvény kiadását fizetés előtt nem követelheti, képtelen jogi konstrukczió az, mely a biztosító koczkázat viselését a kötvény kiadása, illetve a fizetés előtt már konstruálja. E kétségtelenül helyes törvénymagyarázat szerint a teljesítési sorrend nem lehet vitás. De menjünk tovább ! A magyar kereskedelmi törvény 485. és 505. §-ai a biztosítási szerződés hatályvesztését statuálják azon esetre, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij lejáratkor meg nem fizettetik ! Nem tesz a törvény különbséget a között, hogy a biztosítás — legtöbb esetben visszatérő — naptári kezdete, fel van-e a kötvényben tüntetve vagy sem. Hogy a törvény mit ért lejárat alatt, a tekintetben kétséges nem lehet, hogy ez alatt a biztosítási szerződésben kikötött fizetési időpontot érti. Ha tehát e szerint a kikötött fizetési időpontban a visszatérő dij meg nem fizettetik, a biztosítási szerződés minden esetben hatályát veszti, illetve a lejárt periódust követő biztosítási periódusra nézve hatályba nem lép. Ezt vallja a magyar joggyakorlat isHa ezek után figyelembe vesszük azt, hogy a biztosítási dij, mondhatni minden esetben anticipandó fizetendő, ugy az eddigiek szembe állításából kitűnik, hogy a törvény, hivatkozott rendelkezéseiben, a teljesítési sorrendre vonatkozólag a biztosítási föltételekben foglalt szokásos azon kikötés érvényét, mely szerint a szerződés fizetés előtt hatályba nem lép, kifejezetten elismeri, sőt azzal azonos rendelkezé seket tartalmaz. A törvény az idézett törvényhelyeken kifejezetten enunciálja ama biztosítási alapelvet, hogy dij nélkül nincs koczkázat 1 Már most elvontan ítélve: a teljesitési sorrend szempontjából mi különbség van egyrészt az első, másrészt a későbbi periódusok között ? Semmi! Mégis a magyar joggyakorlat teremtette jogállapot szerint, az első biztosítási periódusban a naptári kezdet feltüntetése esetén a biztositó nolens-volens koczkázatot visel, a későbbi periódusban csak akkor, ha a dij a kikötött időben rendesen, tehát előre megfizettetett. Hol lehet ennek józan magyarázata ? Igaz ugyan, hogy az első periódus diját követelheti is a biztositó, (ha ugyan a fentiek szerint követelheti), a későbbiét azonban (a m. kir. kúria 26 sz. teljes ülési határozata szerint) nem. De e helyen nem is ez képezi a kérdés lényegét; a lényeg e helyen az, kogy kikötés hiányában ki tartozik előbb teljesíteni! E kérdésre a törvény ugy az első, mint a visszatérő dijat illetőleg határozottan megfelel! Hogy pedig világos kikötés esetén a teljesitési sorrendet megállapító ily kikötéstől a joghatályt még meg is lehessen vonni, erre nézve a törvény nemcsak hogy bázist nem nyújt, de annak szelleméből éppen a hivatkozott irányú megállapodások észszerüségére, ennek folytán érvényére kell következtetni. A ratio legis pedig ugy az első, mint a visszatérő dijat illetőleg csak ugyanaz lehet! A panaszlott joggyakorlatnak a) alatt fel hívott indoka tehát teljesen tarthatatlan! Ad b) A második helyen emiitett ér? szerint a kötvény szövegében feltüntetett naptári kezdetet az eldugottaknak nevezett biztosítási feltételek utján érvényteleníteni nem lehet. Ezen érv ép oly tarthatatlan, mint az előző 1 Az eset, a melyre az ismertetett joggyakorlat vonatkozik az, a melyben a biztosítási feltételek a biztosításnak a kötvényben megjelölt kezdőpontban való hatályba lépését, a fizetéstől teszik függővé. Tárgyilagosan Ítélve nem a biztosítás kezdetének érvénytelenítéséről, hanem annak a biztosított bizonyos ténykedésétől való függővé tételéről lehet itt csak szó. Ha a feltételt a biztosított teljesiti, — a mi neki módjában áll — ugy a biztosítás a megjelölt időpontban valóban hatályba is lép. Érvénytelenítésről tehát szó sem lehet. De eldugott föltételek utján érvénytelenítésről vagy változtatásról még kevésbbé lehet szó, hiszen a biztosítási feltételek ugy az ajánlaton, mint magán a kötvényen nyomtatva olvashatók. És hogy nem magában a kötvény szövegében foglalvák, annak oka csak az, mert általános, minden biztosításra érvényesülő essentiáli részét képezik a biztosítási szerződéseknek. De maga a biztosított nem is tudja, nem is várja azt, hogy a biztositó előbb koczkázatot viseljen, mielőtt ő fizetett volna. Hiszen a mindennapi élet minden irányú jelenségében érvényesül ma már e felfogás ! De sőt nagyobb kereskedelmi üzletekben már bevett szokás, hogy az árut a vevő annak csomagolási helyéről csak a fizetést igazoló bárcza ellenében kapja kézhez. Nem lehet itt tehát azzal érvelni, hogy az eldugottnak mondott biztosítási feltétel oly kikötést tartalmaz, a melyet a biztosi tott nem tudhatott és arról tudomást nem szerezhetett a föltételek eldugott voltánál fogva. És vájjon ha az emiitett föltétel nem a biztosítási föltételek közé, hanem magába a kötvény írott szövegébe vétetett volna fel, elismerte-e volna annak hatályát az ismertetett joggyakorlat? Bizonyára nem! De tegyük fel, hogy igaza van az ismer tetett joggyakorlatnak, midőn itt a biztosítás kezdő pontjának nem feltételhez kötéséről,