Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 11. szám - A mikroskop a büntetőjogban

11. sz. Magyar Jogász-Ujság 129 tegrácziója közötti viszonyt tárgyazza Curia 1908. április 3-án kelt 2434. sz. határozata. A férjnek örökösei azt vitatták, hogy a férjre hárult, de a házaskötésekor már elköltött vagyon a házasság alatti szerezményből pótlandó és csak az ezután fenmaradó értéktöbblet képezi a közszerzeményt. Curia ezzel ellentétben azon álláspontra helyezkedett, hogy a házasság tartama alatt szerzett javakból az egyik házastársat közszerzemény czimén megillető vagyonérték nem szavatol a másik házastársra a házasság megkötése előtt hárult oly külön vagyonért, mely a házasság megkötésekor már nem volt meg. Cruia ezzel azon elvet juttatja diadalra, hogy a redintegrácziónál a családjogi hitelező az örökjogival szemben előnyben részesül. A közszerzeményi igény hovatartózandósága iránti kétségek eloszlatása czéljából sem ártott volna ezen elvnek kissé nyíltabb kifejezést adni. Az özvegyi jognak az 1840. évi VIII. t.-cz. 18. szakaszában megszabott mértékét Curia (1908. január 8-án 2722. sz.) a városi polgárokra nem alkalmazza. A kitagadást Curia (1908. február 14-én 2893/1907. sz.) csak akkor honorálja, ha az a végrendeletben az ok kitüntetése mellett történik. E czimen az örökhagyó által megajándékozottnak nem engedte annak bizonyítását, hogy felperes az örökhagyó házastársát (saját anyját) súlyosan bántalmazta. A kitagadás szempontjából bizonyára helyes döntés, más kérdés azután az, vájjon itt nem-e kellett volna az érdemtelenség elveit alkalmazni? JOGÉLET. A mikroskop a büntetőjogban. Angolból Tighe Hopkins nyomán: S. A. P. A laboratóriumok kísérletezései és felfedezései, melyek sokáig a világ praktikus emberei által haszontalan álmodozók léha időtöltésének tekintettek, ma már minden irányban gyümölcsöznek. Az alábbiakban bemutatjuk", mily módon járul hozzá a mikroskop a büntetendő cselekmények és ezek elkövetőinek kinyomozásához. A gyilkos, ha csak legkevésbbé is tudja, mit leplez le a mikroskop a hozzáértő előtt, alig fáradoznék mesék kitalálásán. Terhelt pl. gyilkosság- vagy rablással lesz gyanúsítva. Ruháin bizonyos gyanús foltok láthatók, vagy vérnyomok észlelhetők késén vagy egyéb eszközén. Vádlott bizonyára igy próbál védekezni: „Valamit tegnap leöltem" s ha kissé találékony, meg fog nevezni egy oly állatot, mely nem könnyen szerezhető be laboratóriumokban. A mikroskopikus vizsgálat azon csakhamar felderíti a valóságot. Pár évvel ezelőtt egy embert gyilkossággal vádoltak. Az ellene irányuló gyanu-jelek halmazában volt többek között egy kés, vérrel mocskolva, mely ugy a pengéjén, mint a nyelén már megszáradt. A terhelt ugy próbált védekezni, hogy ő nyers marhaszeletet vágott a késsel és elmulasztotta azt utána megtisztogatni. Az eszközt elküldték mikroszkópi vizsgálatra. A folt—mondja a szakértő — minden bizonynyal vérfolt s nem egy élettelen hússzelet vére, hanem emberi testé s ott alvadt meg a késen. De a mindentudó nagyító ennél többet is hozott napfényre. A késen levő vérrel vegyest igen csekély növényi fonalak is voltak; pamuíszálak és pedig ugyanafélék, mint a meggyilkolt ember ingének és gallérjának szálai. Vádlottra ilyeténkép rábizonyult, hogy elvágta áldozatának nyakát, s azt téve, elszaggatta ugy az ingét, mint a gallérját. Egy más esetben, gyujtogatási bűnügyben néhány szál gyújtó, egy szállal összecsavarva, képezte a corpusdelictit. Ezen fonál mikroskop alatt össze lett hasonlítva egy oly szállal, a milyet a fogoly sapkája javítására szokott használni, s ez bűnösségének kimondását eredményezte. Néhai John Quekett hírneves mikroskopust megkérdezték, hogy valamely száradt bőrrészecskéről lehetséges-e meghatározni, emberi testhez tartozott-e az egykor. Majd megpróbálja, mondá. E czélból egy bőrdarabkát küldtek el hozzá, a mi olyasvalami volt, mintha egy régi utazó-bőrönd felületéről lett volna az leszakítva, melyről minden szőrszál lekopott. Quekett hosszú ideig tanulmányozta a bőrrészecskét s a mikroskop azt mutatta neki, hogy elszórtan még is van egynehány finom szőrszál a felületen. Szorgos megvizsgálás után ezeket egész határozottsággal, emberi szőrszálaknak nyilvánította, még pedig olyanoknak, melyek a test fedetlen részein nőttek és hogy azok fehérbőrű személy hajszálai voltak. Ezt a bőrdarabot egy régi ycrkshirei templom ajtajáról vették le, melyről a szomszédság körében ama hagyományos elbeszélés volt elterjedve, hogy dán rablók ezer év előtt megháborgatták a szentséget, s ezek elfogatván, elevenen megnyúzattak, s bőrük kisiögeztetett a templom ajtaira a többiek elrettentésére. Néhány igen apró bőrdarabka maradt ott ama szögek alatt, melyekkel az ajtók ki voltak verve és eme darabkák közül egy elegendő volt a szőke dán tengeri rahlók 1000 év előtti legendájának megerősítésére. A szakértő ezen vizsgálata nemcsak azt bizonyítja, hogy ezek emberi hajszálak, hanem hogy olyanok, melyek a test fedetlen részein nőttek. Szél, eső, jég és vihar ezer éven át koptatták a templom ajtaját s a hőrdarabkákon levő hajszálak, melyekről a puszta szem semmit sem vehet észre, mégis évszázadok rombolása közben is változatlanul megtartotta jellegzetét és fel volt deríthető az is, hogy mily színűek voltak ezen hajszálacskák egykor és a dán rabló mely testrészéhez tartoztak. Miután a tudomány képes arra, hogy az előbbihez hasonló titkokat megmagyarázzon, a nyomozó közeg, vizsgálóbíró, ügyész stb. nem nélkülözheti a mikroskop segítségét. A szaktudós nemcsak azt fogja felderíteni, miben különböznek az állati szőrszálak, a növényi szálaktól, hanem hogy miként különböztethetők meg az előbbiek emberi hajszálaktól. Továbbá nyilvánvalóvá fogja tenni az emberi testen levő sokféle szőrés hajszálnak ismertető jeleit, mint pl. a fejen levő haj, az orrlyukakban, a szemöldökön, bajuszon, szakállon,