Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám

24 Magyar Jogász-Ujság VI. évf. határozmányokat erre a második jogviszonyra csak igen nagy erőszakossággal lehet alkalmazni. Az ilyen répaszállitási szerződés löbb ügyletfaj jellemvonásait egyesíti magában, melyek egymást részben keresztezik és paralizálják ; ezért az egyes fajok tekintetében felállított alaki szabályokat csak nagy óvatossággal szabad rá alkalmazni. Ez a szerződés két vételügyletből és egy megbízási ügyletből áll: a gyár eladja a magot a termelőnek, mindjárt megveszi tőle a várbató termést, egyúttal megbízza a termelöt, hogy a termelést bizonyos szabályok és gondosság betartásával oz ö részére folytassa. Az elévülés már most, ha a vétel szempontjából a termelőre, mint vevőre nézve a K. T. alá esik is, nem esik alája a megbízás szempontjából, s nem esik alája a termelőt, mint eladót (a jövő termés eladóját) illető igények szempontjából. Nem lehet kérdés tárgya, hogy a jelen esetben melyik szempont kell hogy irányadó legyen. Az első szempont : a termelőé, mint vevőé. Ennyiben az indokolás helyes nyomon halad Eltér azonban ettől ott, a hol a keresetben minőségi hiáng érvényesítését látja. A kereset alapja az, hogy alperes a saját hibájából elkésetten szállította azt a magot, amelyből a répa nőtt, s ezért kevesebb nőtt, mint kellett volna. Közömbös, hogy a késedelemnek- az volt az oka, hogy alperes előbb rossz maggal próbálkozott. Ezt az ügyet a felek j maguk közt elintézték ugy, hogy uj ügyletet kötöttek. Az uj ügyletet alperes ugy tartozott teljesíteni, hogy felperesnek abból kára ne legyen. Ha kára származott, azért felelős. Alkalmazandó lett volna tehát a K. T. 353. §-a és nem a 349. §. Amarra pedig a 6 havi elévülés nem vonatkozik. Az eset ugyanolyan, mint ha bútort rendelek az asztalosnál, a bútor megjön, de hiányos; megegyezem vele, hogy a hiányokat kijavítja; a bútort elviszi, de csak egy év múlva hozza vissza számtalan sürgetésem daczára, ugy hogy más bútort kellett kölcsön vennem. Ha már most a kölcsönért tett kiadásaimat perlem, mondhatja-e ő, hogy keresetem elévült, mert az az áru minőségi hiányán alapul ? Szó sincs róla, a kereset alperes késedelmén alapul, mely őt. a novatorius szerződés teljesítése körül terheli. A Kúria ebben az esetben nem szállott le a felek közti jogviszony belső struktúrájáig, hanem megállt a külszín előtt; nem is sikerült neki azt ama belső struktúrának megfelelően megoldani. * A K. T. 3£0- §-a körébe eső csalás forgalmába a büntetőjogi csalás ismérveit kár belevonni Mégis megteszi ezt a Kúria,1) mikor azt állapítja meg, hogy a vétel tárgyát tevő áru lényeges részében és ennek lényegére nézve a kikötött kellékeknek meg nem felel és hogy i) 1906. november 20. I. G. 390. sz. felperes alpereseket az áru minősége iránt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette és tévedésben tartotta. A „ravasz fondorlat" különben abban állott, hogy az eladott lokomobilra az eladó egy táblát alkalmazott azzal a jelzéssel, hogy a lokomobil 5 lóerejü, noha az csak 372 lóerejü volt. E tényből vonla le a Kúria azt a következtetést, hogy a K. T. 346. és 349. §§-beli kedvezmények felperest meg nem illetik s elutasította őt a vételárra irányzott keresetével, noha alperes a gépet két évig használta s csak ez után bocsátotta felperes rendelkezésére. Mindenekelőtt ismételjük, hogy a K. T. 350. §-ában emiitett „csalás"-nál ravasz fondorlat sem nem szükséges, sem nem elegendő. A Kúria számtalan esetben állapította meg a §. tényállásának fenforgását, anélkül, hogy kutatta volna, vájjon ravasz fondorlat közbejött-e, vagy nem.*) Kifejezetten is utalt már rá — igen helyesen — a budapesti Tábla,2) hogy „a K. T. 350. §.-a, amint bűnösséget fel nem tételez, ugy büntető szankcziót sem tartalmaz, hanem csak azt mondja ki, hogy az eladó a 346. és 849. §-ok határozataira nem hivatkozhatik: más jogi előnyben a megrendelőt nem részesiti, más joghátránynyal az eladót nem sújtja, következőleg az ügylet természetének megfelelő jogszabályok alkalmazását ki nem zárja*. Vájjon már most — s ennek a kedvéért idéztük a budapesti Táblát terjedelmesebben — a jelen ügylet természete megengedi-e, hogy a vevő a K. T 350 §-ára támaszkodjék? Nem döntjük el, mert ténykérdésen fordul meg a döntés. Ha az a tábla valamelyes hatósági megállapítás benyomását kelthette ugy, hogy a lóerő kipróbálása fölöslegesnek látszott, ugy a §. esete fenforog és a Kúria helyesen döntött, csak nem helyesen indokolt, mert ezt a ténykörülményt nem emelte ki; ha azonban ennek az ellenkezője felel meg a tényeknek s az a tábla nem mutat többet, m nt felperesnek azt az állítását, hogy a gép 5 lóerejü, ez nem menthette fel alperest <i megvizsgálási kötelesség alól — éppen mert a lokomobil leglényegesebb tulajdonsága az, hogy hány lóerejü — sem az azonnali rendelkezésrebocsátás alól; s ez esetben helytelen volt a 350 § ra való hivatkozás. Az e §-ban emiitett csalásnak, megtévesztésnek éppen az kell, hogy az eredménye legyen, hogy a vevő annak folytán elmulasztja kutatni, vájjon az árunak egyik másik lényeges kelléke megvan-e ; s a 346. és 349. §§. kizárása éppen abból a czélból történik, nehogy az eladó a maga csalárd eljárásával előidézvén a megvizsgálás és rendelkezésrebocsátás elmulasztását, ebből hasznot húzzon. Csak igy van helyes értelme annak az imént a budapesti Tábla által kimondott ») V. ö. C. 1890. jun. 19. 169. sz, 1896. nov. 25 1061/95. sz, budapesti Tábla 1903. jan. 15.11. G. 96/902 sz., C. 1899 márcz. 7. 53. sz, 1892. szept. 30. 1143. sz 2) 1902. febr. 27. II. G. 130/1901. sz.