Magyar jogász-újság, 1907 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1907 / 2. szám
20 Magyar Jogász-Ujság VI. évi. intézett 769 ügy közül összesen 89 intéztetett el megváltoztatással, tehát alig 12%.*) Mindezekből az tűnik ki végkövetkeztetésként, hogy az idők folyamán a jogorvoslatok intézménye elfajult. Egyes perlekedő felek ugyanis azt hiszik, hogy joguk van ügyeik elintézéséhez mindhárom rendelkezésre álló ítélkező fórumot igénybe venni. Hogy ezáltal az alsóbbfoku két instanczia tekintélye nagyban csökken, az bizonyos. Semmi sem rosszabb, mint a bíróságok munkatulterhelése. Ez ellen teljes erőből küzdeni kell. A már nyilvánosságra került törvénytervezetnek mielőbbi törvénynyé válása mellett czélirányos volna, hogy a kir. Curia a konok perlekedőkre alkalmazható bírságolási jogot .gyakrabban és intenzivebben gyakorolja. (1905-ben ezt a rendes perekben összesen csak 2 izben gyakorolta.) — Nemcsak a büntetőjogi fejlődést, de szoczialis közszükséget kielégíteni is van hivatva az igazságügyi kormány által legutóbb nyilvánosságra bocsátott büntető novella, ebben név3zerint a kiskorúak védelmét czélzó rendelkezé sek, de legkivált a feltételes elitélés intézménye, melyekre vonatkozó törvénytervezetek, Polonyi igázságügyminiszter néhány más fontos büntető jogi reformjavaslatával egyetemben ez idő szerint szakértekezlet megvitatása alatt állanak Bárminő nézetben is legyen valaki a feltételes elitélés behozatalának in concreto hazánkban való szük ségességéről vagy helyénvalóságáról, valamint különösen időszerűségéről is, kétségtelen, hogy elvont szempontból tekintve, maga az eszme haladást jelent a magasabb jogi, ethikai és szocziális ideálok megvalósulása felé. Persze nem minden nép alkalmas és sohasem időelőtt, ily radikális reformok átmenet nélküli megvalósítására. Est modus in rebus ! Dehát ez utóvégre nézet dolga! Mindenesetre elégtétellel regisztráljuk az igazságügyi kormány komoly törekvéseit, a büntetőjogi, bár részben ideiglenes jellegű reformok megvalósítása küszöbén. Az éveken át tartott tétlenség után a legcsekélyebb mérvű aktivitást is csak kitörő örömmel fogadhatnánk. Hogyne kisérnénk tehát fokozott rokonszenvvel az igazságügyi kormány naprólnapra nyilvánosságra kerülő reformtörekvéseit ? Általában a rövid időn belül nyilvánosságra jutott törvénytervezetek ugy számuk, mint irányuk tekintetében csak kedvező kilátással kecsegtetnek, igazságügyi kodifikácziónk közel jövőbeni mikénti alakulása és fejlődése iránt. *) Németországban 188I/83-ban a birodalmi törvényszéknek contradictorius ügyben hozott minden 100 Ítéletére 7-3 coakacssagi esett, míg legutóbb e szám már 25-re emelkedett. Az összes ügyek egynegyedrészében tehát az előadók teljesen hiábavaló munkát végeztek. (Sajnos, a hasonanyagu magyar kimutatás nem áll rendelkezésemre.! A felülvizsgálatok abszolút száma, ugy mint nálunk, Németországban is állandóan nó, de ezzel nő, éppúgy mint nálunk, a helyben hagyott, illetőleg eredményűién felülviz -pálati kérelmek száma is. 1883/85-ben Nemetorszagban ez 74°/o ot, 1899-ben már 8l-3°/o-ot t jtt ki. Nálunk 1905-ben, mint fentebbiekből kitűnik, circa 88°/o-ot tett ki ezen arány. Fentiekből kitűnik azonban az is, hogy a felülvizsgálati ügyek száma Németországban csaknem kétszeresen haladja meg a kir. Curia hason ügyeinek számát (1905-ben összesen 1094 ilyen Ugy várt elintézésre, 1906-ban órkezett ilyen uj ügy 816, elintézésre várt 1114. Németországban 1902-ben már 8308 volt), holott a német Reichsgericht kisebb munkaerővel dolgozik, mint legfelsőbb bíróságunk. Joggyakorlati szemle. I. Magánjog (M.) Gyakori jelenség az Ítéleteknek nálunk divó szövegezésmódja mellett, hogy az indokolás tartalmazza ugyan az adott esetre vonatkozó ténymegállapítást, el is dönti a konkrét jogkérdést, de megkerüli annak az általános elvi jogtételnek a kimondását, amelynek alája subsumálta a kérdéses tényállást s amelyet ilyként döntése alapjául elfogadott. Ennek a rendszernek (mert úgyszólván rendszerről van szó) kétségtelenül megvannak az előnyei: a biró megkíméli magát attól, hogy elvi kérdésekben állást foglaljon s igy egy későbbi esetre nézve megkíméli magát attól, hogy ráolvassák a saját maga enuncziálta jogtételt, mint olyant, melyet most ismét figyelmen kivül hagyott vagy megtagadott; de megkíméli a joggyakorlat tanulmányozóját is számos csalódástól, melyet az idéz elő, hogy az elvi kijelentést — legalább a maga egész terjedelmében — más bíróság jogelvként nem honorálja. Számos izben megfigyelt régi tapasztalati igazság, hogy a biró a jogtétel elvi felállításánál tévesen szokott generalizálni ; előtte csak a konkrét eset lebeg a maga tipikus vonásaival s ezért az elv megszorításait, megtöréseit hajlandó figyelmen kivül hagyni vagy jelentőségüknél csekélyebben értékelni. Míg ha a konkrét eset eldöntésén tul nem terjeszkedik, az olvasóra hárítja az elvi háttér megépítését s az elv érvényesülése korlátainak a felállítását is; egyúttal persze lényegesen megnehezítvén ezzel azt a kodifikálatlan jogban alapvető fontosságú tevékenységet, mely a jogtétel formulázásában áll. Mindezt azért emiitjük éppen ezúttal, mert előttünk fekszik ennek az „óvatos" szövegezésmódnak egy jellemző példája. Az elsőbiróság a károsult általa biztosítótársaság ellen 13.040 frt iránt indított perben felperesnek 3000 frtot ítélt meg. Az ítélet meghozatala után. de még mielőtt arról a károsult tudomást szerezhetett volna, a társasággal 1230 frtban kiegyezett. A károsult megtévesztés czimén az egyezség érvénytelenítését kéri. A Kúria 1j, illetőleg a budapesti tábla, melynek ítélete indokai alapján helybenhagyatott, megállapította, hogy felperes az egyezség megkötésénél lényeges tévedésben volt, hogy alperes közegei felperest tévedésben tartották és ama lényeges körülményre nézve, hogy az elsőbiróság már marasztaló Ítéletet hozott, felperest az alkudozás folyamán egyenesen meg is tévesztették. Érvényteleníti is ez alapon az egyezséget; azt azonban, hogy tévedés és illetőleg megtévesztés esetén, hogyan is szól tehát az a jogszabály: az Ítéleti indokolásból nem lehet kivenni. S éppen ez a példa mutatja, hogy ez a szövegezésbeli óvatosság bizonyos !) 1906. okt. 18. 647/v. sz.
