Magyar jogász-újság, 1906 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1906 / 3. szám - A modern kriminálpolitika feladatai. [3. r.]

3. sz. Magyar Jogász-Ujság 51 literarumban, hogy mindenütt támaszt és segit séget keres. Saját fakultásában szüksége van a hisztorikusokra, mert reá nézve nemcsak a jognak mint ilyennek, hanem minden jelenségnek a fejlődése fontos. Nagyon fontosak az ö szempontjából a magánjog mivelői, mint közvetlen szomszédok, de nem nélkülözheti a politikusokat sem, mert a bűntettben szocziális jelenséget lát. A kriminálista hü és hálás tanítványa a medikusoknak is, kiváltképpen az anatómusoknak, anthropologusoknak és pszikhiátereknek is, — a pszikhologusban legközelebbi rokonát és vezérét látja, a természetbúvártól pedig megtanulja a módszert. Mindenütt keresünk, kutatunk, tapogatózunk és gyűjtünk, amit pedig összegyűjtöttünk, azt értékesítjük és noha az előttünk álló munkaterület rengeteg nagy, — nem esünk kétségbe, mert hisszük, hogy helyes uton járunk. Föl tehát a munkára! Dr. Oross János, gráczi egyetemi rendes tanár. JOGI SZEMLE. Novella vagy revízió! Ennek a kérdésnek megvitatása czéljából az igazságügyminiszter szükebbkörü ankétet tartott legutóbb, amelyen hangoztatott véleményeknek összegezése az: hogy míg egyrészt kívánatos a büntető törvénykönyv egyes tarthatatlan intézkedéseinek sürgős módositása, másrészt kívánatos a büntetőjogi törvényhozási munkálatok előkészítésének és a progresszív s czéltudatos törvényalkotás egyöntetűségének biztosítása czéljából, egy büntetőjogi kodifikácziónális szervezet felállítása. Ezen szervezet a polgári törvénykönyv kodifikácziónális munkálatait végző bizottságnak, ugy szervezet, mint munkakör tekintetében megfelelne. Mindkét kívánalom gyors teljesítése hazai kodifikácziónk érdekében szerfölött kívánatos; de különösen kívánatos minden nagyobb szabású munkát megelőzően oly novellának megalkotása, amely büntetőtörvényünk régóta panaszlott szakaszait egy csapásra modernizálná és az általános jogérzetnek megfelelően módosítaná. Addig is pedig, amig igazságügyi kormányunk bármely irányban az aktiv törvényalkothatás helyzetébe jutna, hálás tér kínálkoznék részére büntető törvényünk egyes tulszigoru szakaszai okozta visszásságokon, a büntetések végrehajtása körül adminisztratív uton segíteni. E kívánalmakban egyébként ujat nem mondottunk. * Országszerte aggodalmat kelt a tudományos proletáriátus tulszaporodásában, különösen a jogászság, illetve ügyvédség számbeli tulprodukcziója. Amidőn a legutóbbi magyar jogászgyülés a numerus klauzus ellen foglalt állást, nem zárkózott el e mellett annak felismerésétől sem, hogy valójában a tulprodukczió e téren megvan és hogy ennek ellensúlyozására valaminek történnie kell. A budapesti ügyvédi kamara a számbeli tulprodukczió megakadályozására szánt akczióját — helyesen —, az ügyvédi kar kvalitásbeli emelésére akarta felhasználni, midőn a mult évben tagjait kötelezte, hogy a nála bejegyzett ügyvédjelöltek tényleges, aktiv munkálkodását ellenőrizze, illetve csak olyan jelöltek bejegyzését tűrje, akik valóban és kizárólag ügyvédjelölti joggyakorlattal foglalkoznak is. Már akkor kívánatosnak jeleztük, hogy a budapesti kamara példáját a vidéki kamarák kövessék. Azóta egy ily irányú mozgalomról hirt nem hallottunk. Csak most legutóbb halljuk azt, hogy a kolozsvári ügyvédi kamara a budapesti ügyvédi kamara eljárását annak teljes egészében magáévá tette, felhiván tagjait, fegyelmi büntetés terhe mellett az ügyvédjelöltek tényleges joggyakorlatának ellenőrzésére. Hasonló tendencziából indul ki a czernoviczi ügyvédi kamarának abbeli legutóbb hozott határozata, hogy a már ügyvédi irodákban alkalmazott számfeletti ügyvédjelölteken kivül (concipienten) ujakat ügyvédi irodájukban nem fognak alkalmazni. A czernoviczi ügyvédi kamarának határozata világosan a czélt szolgálja : az ügyvédi tulprodukcziót megakadályozni. Tehát a numerus klauzusnak egy modern formája, amely egyáltalában nem oly igazságtalan, mint aminőnek első tekintetre látszik. Mindazon aggályok, amelyek a numerus klauzussal szemben az ügyvédek ellenében érvényesíthetők lettek volna, ezen jelölti zárlatnál, — amint Ausztriában ezt nevezik, — teljesen elesnek. Ausztriában egyáltalában az ügyvédség kenyerét sokkal radikálisabban őrzi és védi mint — hogy ne mondjuk — épen nálunk. Dicséretünkre legyen mondva! Bizonyára szebb, mint aminő hasznos tulajdonság. Ámde az ügyvédi hivatásból az ideálizmust kiölni még sem szabad. És éppen mi magyarok tartozunk megőrizni e téren is közismert liberálizmusunkat. Ausztriában például nem is régen egy kiváló osztrák jogász az ügyvédség számbeli szaporodását azzal ajánlotta megakadályozni, hogy az egyetem jogi karát egyszerűen bezáratni indítványozta. Körülbelül ennek felel meg a bukó vinai ügyvédség mostani jelölt-zárlata. Teimészetesen ez mindaddig fél rendszabály, amig egész Ausztriában ennek jogosságát el nem ismerik és következetesen nem viszik keresztül. Pedig különösen Bécs az, ahova a jelöltek tolulása igen nagy. Például Galicziában az ügyvédvizsgáló bizottság nem csinál tilkot belőle, hogy a számfeletti ügyvédjelölteket feltétlenül elbuktatja. A bécsi tultömöttség oka nagyrészben a Galicziából eredő szaporulat. Most már oly hangok hallatszanak, hogy Alsó-Ausztriában e körülménynyel számoljanak és a jelölteknek idetolulását valami módon akadályozzák meg. E kérdéshez hozzászólott az osztrák számfeletti